Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A szikla gyomrában
Borda vakkantása élesen hasított a szél süvítésébe. A fekete kutya elszántan, orrával mutatta az utat egy alig látható rés felé, ami a sziklafal mélyedésébe vezetett. Mintha egy sebet nyitottak volna a kőtestén, olyan szűk és sötét volt az a hasadék.
Bandi dühösen felmordult. „Na persze, még egy járat a semmibe! Gondolom, ott még hűvösebb van, mi?” – sziszegte, miközben fázósan összébb húzta magát. Az idős asszony, akinek arcán a fáradtság és a hideg csíkot hagyott, csak remegve nézett Mirellára.
Mirella, bár ő is átfagyott és érezte, ahogy a nedves ruha a bőrére tapad, tudta, hogy Borda sosem téved. „Gyertek!” – mondta rekedten, és intett a kutyának. „Bárhová is vezet, csak jobb lesz, mint itt diderogni.”
Borda türelmesen várt, majd bepréselte magát a résbe. Mirella Bandira pillantott. „Vagy itt maradunk, és megvárjuk, amíg megfagyunk, vagy bízunk benne, hogy a kutya tudja, mit csinál.” Bandi még egy utolsót morgott, de a hideg és a reménytelenség erősebbnek bizonyult dacánál. Feszült arccal, kelletlenül indult meg.
Egyenként, nagy nehezen befurakodtak a szűk nyílásba. A levegő odabent nyirkos volt és nehéz, de a süvítő szél elől némi menedéket nyújtott. A járat lefelé tartott, apró, csúszós lépcsőfokokkal, amiket a víz vájt a kőbe az évezredek során.
A koromsötétben csak Borda halk zihálását és a saját lélegzetüket hallották. Az út nem tűnt barátságosabbnak, de legalább nem a szabad ég alatt voltak. A sziklapárkány árnyéka mögött egy újabb bizonytalan szakasz kezdődött.
Bandi dühösen felmordult. „Na persze, még egy járat a semmibe! Gondolom, ott még hűvösebb van, mi?” – sziszegte, miközben fázósan összébb húzta magát. Az idős asszony, akinek arcán a fáradtság és a hideg csíkot hagyott, csak remegve nézett Mirellára.
Mirella, bár ő is átfagyott és érezte, ahogy a nedves ruha a bőrére tapad, tudta, hogy Borda sosem téved. „Gyertek!” – mondta rekedten, és intett a kutyának. „Bárhová is vezet, csak jobb lesz, mint itt diderogni.”
Borda türelmesen várt, majd bepréselte magát a résbe. Mirella Bandira pillantott. „Vagy itt maradunk, és megvárjuk, amíg megfagyunk, vagy bízunk benne, hogy a kutya tudja, mit csinál.” Bandi még egy utolsót morgott, de a hideg és a reménytelenség erősebbnek bizonyult dacánál. Feszült arccal, kelletlenül indult meg.
Egyenként, nagy nehezen befurakodtak a szűk nyílásba. A levegő odabent nyirkos volt és nehéz, de a süvítő szél elől némi menedéket nyújtott. A járat lefelé tartott, apró, csúszós lépcsőfokokkal, amiket a víz vájt a kőbe az évezredek során.
A koromsötétben csak Borda halk zihálását és a saját lélegzetüket hallották. Az út nem tűnt barátságosabbnak, de legalább nem a szabad ég alatt voltak. A sziklapárkány árnyéka mögött egy újabb bizonytalan szakasz kezdődött.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- sziklaeresz
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.