Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A Kék Derengés Ürege

A szikla gyomrában a sötétség abszolút volt, egy vastag, élő takaró, amely elnyelt minden fényt. A levegő egyre súlyosabbá vált, átitatva a nedves föld és az ősi kő illatával. Minden lépés különösen visszhangzott, puha cuppogó hang, ahogy átázott csizmájuk a nyálkás kővel találkozott, vagy egy alig hallható koppanás, ahogy egy elmozdult kavics egy ismeretlen mélységbe gurult. Borda, egy fekete sziluett, amelyet csak a nehéz zihálása érzékeltetett, rendületlen magabiztossággal haladt előre, mély morogása időnként áttörte a nyomasztó csendet, mintha csak sürgetné őket.
Bandi horkantott, hangja fojtottan, mégis élesen csengett a járatban. „Ez aztán a vendégszeretet! Még csak egy tál forró leves sem járna mellé?” – morgolódott. Az idős asszony szorosan Mirellához tapadt, remegő keze hideg volt, mint a sírkő. Mirella maga is érezte, ahogy a klausztrofóbia apró, hideg ujjai a torkára szorulnak, de tudta, hogy most nem engedhet a félelemnek. Borda mozdulatlan magabiztossága volt az egyetlen támpontjuk.
Ahogy tovább haladtak lefelé, a járat egy kicsit kiszélesedett, de a falak még mindig közel voltak, és a mennyezet is alig engedte, hogy kiegyenesedjenek. A nedves kő hidege átjárta a csontjaikat, és a patakcsorgás hangja egyre erősödött, mintha egy föld alatti érbe botlottak volna. Mirella elgondolkodott, meddig mehetnek még így. Vajon hová vezet ez az út? Valóban jobb lesz, mint a kinti fagyos pokol?
Mirella megpróbált némi reményt önteni beléjük. „Csak menjünk tovább” – mondta, hangja erőtlenül visszhangzott. „Minden lépéssel távolabb kerülünk a hidegtől.” Bandi erre csak gúnyosan felnevetett. „Ja, és közelebb egy föld alatti sírhoz, ugye?” – replikált, szavai szikrákat szórtak a sötétben. Az idős asszony felsóhajtott, egy mély, fáradt hang. Borda eközben hirtelen megtorpant. Orrát felemelte, mélyen beszívta a levegőt, majd egy halk vakkantással jelezte: valami más van odalent.
A járat élesen balra kanyarodott, majd hirtelen egy kis üregbe nyílt, ahol a levegő mintha kevésbé lett volna fojtogató. Itt egy halvány, kékes fénysugár derengőzött, mint valami elfeledett tündérpor, megvilágítva egy mohával benőtt kőpadot és a túlsó falon egy apró, sziklába vájt mélyedést. Talán egy ideiglenes menedék. A szikla gyomra legalább melegséget tartogatott, még ha a kényelmetlen igazság is volt, hogy nem tudták, merre tovább.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • sziklaeresz

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.