A szerkezet lélegzete

A fémes kattanást követően a lépcsősor alján lévő réz szellőzőrács nagy csikordulással pattant ki a falból. A járatból felszabaduló, jéghideg fuvallat végigsöpört a szűk alagúton, s a megálló csapat arcába csapott, azonnal eloszlatva a gőzös csarnok maradék fülledtségét.
– Jaj, mi csapódott ott? – suttogta Bandi riadtan, és szorosabbra fogta a karjában lévő vásznakat, mintha azok megvédhetnék a sötétségtől. A fiú szemei idegesen cikáztak a falak tövében futó rézcsövek között.
Az idős asszony szorosan a fiú mögé húzódott, s a balzsamos üvegcsét védekezően maga elé emelte, mintha pajzs volna. Borda halk, feszült morajlással állt meg a legalsó lépcsőfokon; a fekete kutya óvatosan szimatolt a nyílás felé, de nem hátrált meg.
Mirella halkan felnevetett, bár szeme éberen pásztázta a homályos szögleteket.
– Csupán a hegy tüdeje vett egy mély lélegzetet, komám – mondta könnyedén, miközben kézzel kijjebb tolta a beszorult rácsot. – A sárgaréz medál kioldotta az alsó szellőzőt.
A rács mögött csiszolt kőlapokkal borított, tiszta levegőjű folyosó tárult fel, amely egyenletesen lejtett a mélybe. A huzat iránya tisztázta az utat: a lezárt alagút végén nyitott járatok várják őket.