Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A suttogó sás ösvénye

A hideg pára szinte azonnal elnyelte a csempészkunyhó körvonalait, amint beléptek a szürkeségbe. A lábuk alatt gyanúsan cuppogott a nedves talaj, a sűrű köd miatt pedig alig láttak el a saját orrukig. Borda halkan szimatolt az élen, feszült teste minden rezdülésével jelezte, hogy készen áll a védelemre, miközben gyanakvóan leste a mocsár láthatatlan neszeit.
– Itt süllyed – suttogta Bandi remegő hangon, amikor a csizmája mélyebbre szaladt a hideg sárban. – Elveszünk az ingoványban.
– Csak semmi pánik, barátom – felelte Mirella lágyan, miközben a köpenye alatt óvatosan kitapintotta a viaszos tekercset, emlékezetébe idézve a rajzolt vonalakat. – Látjátok azt a ferde törzsű fűzfát ott a sás peremén? Az az első jelünk. Csak tartsátok az irányt.
Az idős asszony szorosan megkapaszkodott Bandi karjába, szemeit tágra nyitva igyekezett átfúrni a tejfehér homályt. Minden egyes lépésnél halkan fohászkodott, de Mirella határozott, magabiztos haladása és Borda szilárd jelenléte némi bátorságot öntött a reszkető társaságba.
A köd fojtogatóan nehezedett rájuk, de a térkép pontosnak bizonyult. Ahogy elérték a ferde fűzfát, a talaj valóban keményebbé vált a talpuk alatt: egy keskeny, rejtett kőgát húzódott meg közvetlenül a vízfelszín alatt, pont úgy, ahogy a csempészek feljegyezték. Útjuk immár a sűrű nádfal mögé vezetett, ahol a köd még sötétebbnek tűnt, de a biztonságos hátság ígérete végre kézzelfogható közelségbe került.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • gazlo

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.