Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A spirális kőcsavar
Borda szűken, de határozottan haladt előre, vállai alig fértek el a sziklafalak között. A fáklya fénye ingadozva vetett árnyékot a nedves falakra, ahogy a férfi lassan, tapogatózva befelé kúszott. Mögötte Bandi már morgott is, miközben próbálta követni a példáját. – Egyre szűkebb… mintha direkt ránk szabták volna – suttogta, miközben a fejét behúzva igyekezett nem beverni a plafonba. Az idős asszony sóhajtva, de némán követte őket, a tekintete a lábnyomokat fürkészte, amik valahol a mélyben elvesztek a szem elől.
A járat egyre lejjebb vezetett, és ahogy haladtak, a korábban csak sejtett friss levegőáramlat egészen érezhetővé vált. Mintha valahol a mélyben egy titkos ablak nyílt volna a külvilágra. A hideg, tiszta fuvallat egyszerre volt megnyugtató és hátborzongató, jelezve, hogy a titokzatos üldözött valóban előttük járt, és még valamilyen mechanizmust is működésbe hozott.
Néhány méter megtétele után a járat hirtelen egy kicsit kiszélesedett, éppen annyira, hogy Borda megállhasson és körbenézhessen. A falba vájva, derékmagasságban egy spirállal jelölt kőcsavar kandikált ki, körülötte némi por, mintha valaki nemrég nyúlt volna hozzá. A kő hideg volt, de mégis volt rajta valami friss érzés, ami arra utalt, hogy nemrég mozgatták.
Borda habozás nélkül, erős kézzel megragadta a kőcsavart. Egy pillanatnyi ellenállás után a kő engedett, és halk, súrlódó hang kíséretében elfordult. Ahogy a spirál a helyére került, a friss levegő áramlása szinte hirtelen rohamként felerősödött, hideg leheletként csapva meg arcukat. A járat valami mélyebbre nyílt meg, valami még rejtettebb titokra. – Ez nem lesz egyszerű – motyogta Bandi, érezve, hogy a hűvös levegővel együtt valami előrevetített félelem is belopakodik a szívébe.
A járat egyre lejjebb vezetett, és ahogy haladtak, a korábban csak sejtett friss levegőáramlat egészen érezhetővé vált. Mintha valahol a mélyben egy titkos ablak nyílt volna a külvilágra. A hideg, tiszta fuvallat egyszerre volt megnyugtató és hátborzongató, jelezve, hogy a titokzatos üldözött valóban előttük járt, és még valamilyen mechanizmust is működésbe hozott.
Néhány méter megtétele után a járat hirtelen egy kicsit kiszélesedett, éppen annyira, hogy Borda megállhasson és körbenézhessen. A falba vájva, derékmagasságban egy spirállal jelölt kőcsavar kandikált ki, körülötte némi por, mintha valaki nemrég nyúlt volna hozzá. A kő hideg volt, de mégis volt rajta valami friss érzés, ami arra utalt, hogy nemrég mozgatták.
Borda habozás nélkül, erős kézzel megragadta a kőcsavart. Egy pillanatnyi ellenállás után a kő engedett, és halk, súrlódó hang kíséretében elfordult. Ahogy a spirál a helyére került, a friss levegő áramlása szinte hirtelen rohamként felerősödött, hideg leheletként csapva meg arcukat. A járat valami mélyebbre nyílt meg, valami még rejtettebb titokra. – Ez nem lesz egyszerű – motyogta Bandi, érezve, hogy a hűvös levegővel együtt valami előrevetített félelem is belopakodik a szívébe.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
Helyszín
- atjaro
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.