A Smaragd Szív

Mirella érintése valóban felébresztett valamit. A spirális jel, amit megérintett, nem csupán felerősödött, hanem lassan, de érezhetően lüktetni kezdett, mint egy dobbanó szív. A smaragdzöld fény ritmikusan villant fel és halványult el, követve a kő belsejéből érkező dörömbölést. A rövid kántálás és a visszhangzó hangok most tisztábban kivehetők voltak, bár még mindig érthetetlen nyelven zengtek. Mirella közelebb hajolt, fülét a hűvös kőnek tapasztotta. Mintha a barlang maga akart volna vele beszélni, egy elfeledett titkot súgni a fülébe.
Ahogy a jel pulzált, a körülötte lévő kőzet vékonyabbnak, áttetszőbbnek tűnt. Halk, recsegő hang kíséretében a spirál közepén vékony repedés jelent meg. Lassan tágult, elárulva, hogy a kő nem is teljesen tömör, hanem mintha egy rejtett ajtó szegélye rajzolódna ki. Mirella szeme elkerekedett. Soha nem gondolta volna, hogy a falak ennyire szó szerint tartogatnak titkokat. A smaragdfény úgy táncolt a falon, mintha invitálná őt a rejtett zugba.
A repedés mentén egy apró, szűk nyílás keletkezett, amin keresztül halvány, de határozottabb fény szűrődött ki. A dörömbölés is innen jött, most már sokkal tisztábban, mintha valaki valóban épp a fal túloldalán dolgozna. Vajon kik lehetnek? Mirella szíve hevesen dobogott, de nem félelemtől, hanem a felfedezés izgalmától. A Kőbe Vésett Titok most már kézzelfoghatóvá vált, és ő tudta, muszáj továbbhaladnia, hogy megfejtse, mit rejt a barlang smaragdzöld szíve.