A rézorsó kattanása

Bandi szorosan markolta a tenyerében lapuló rézkulcsot. A félelemtől szaporán szedte a levegőt, mégis tett egy lépést a feltárult szerkezet felé. A sziklafalba vájt rézorsó nyílása hajszálpontosan megegyezett a kulcs tollazatával.
– Próbáld meg! – sürgette Borda fojtott hangon, miközben éber tekintettel kémlelte a mögöttük kanyargó hegyi ösvényt.
Az idős asszony rémülten lapult a sziklafalhoz, s reszkető kézzel szorította magához a kendőjét.
– Gyorsan, fiam! – suttogta köhögve.
Bandi nem teketóriázott tovább: óvatosan a foglalatba csúsztatta a hűvös kulcsot. A réz a rézhez érve tompa kattanással rögzült. Amikor a fiú elfordította a fogantyút, a szikla belsejében nehéz fogaskerekek lendültek mozgásba. A görgők csikorgása visszhangot vert a lankákon, s a hatalmas, mintás kőgolyó lassan félregördült a mélyedésből.
A gömb mögött egy szűk, száraz sziklanyílás tárult fel, amely biztonságos átjárót kínált a hegycsúcs felől fenyegető veszedelmek elől. Borda nem habozott: intett a társainak, s elsőként lépett be a védelmet nyújtó résbe.