A rézkút rejtett fiókjai

A kattanást követően a kút rézborítása halk, ritmikus finom súgással lendült mozgásba. A nehéz fémgyűrűk elfordultak egymáson, s az ovális csarnokot szinte azonnal elárasztotta a szárított növények és finom fűszerek tömény, fahéjas illata. A kút peremén apró, rejtett rekeszek nyíltak ki egymás után, mintha csak egy gondosan megtervezett szerkezet mutatná meg a kincseit a beavatottaknak.
Bandi óvatosan nyúlt az egyik rézfiókhoz. A sárgaréz lapkák mögött gondosan becsomagolt, száraz levelek és finom porok sorakoztak, melyek védve voltak az áradó párától. Az idős asszony meglepett mosollyal hajolt közelebb, megkönnyebbülten szippantva be a melengető aromát, amely azonnal elűzte a kőjáratok nyirkos hidegét.
– Ez nem csupán dísz – jegyezte meg Bandi halkan, miközben végigsimította a rekeszek szélét. – A kút meleg levegőt szív be a falakból, s ezzel tartja szárazon a gyógyírokat.
Borda meglazította a vállát, látva, hogy a szerkezet nem csapdát, hanem védelmet rejtett. Tekintetével a csarnok túlsó felén megnyíló szellőzőnyílást követte, ahol a friss huzat meglebbentette a sziklára tapadt mohákat. A rácsozat mögött egy újabb, keskeny átjáró körvonalai bontakoztak ki, amely a hegy mélyebb rejtekei felé vezetett.