A rejtett zsilip kattanása

Borda óvatosan kinyújtotta kérges ujját, de az idős asszony megelőzte: a mágikus térkép sarkát finoman hozzáérintette a sziklába vésett kanyargós szimbólumhoz. Az aranyló fénysugarak ekkor kékessé szelídültek, s a kőmedence szegélye halk, reszelős csikorgással megmozdult. A gőzölgő víz iránya egy csapásra megváltozott, ahogy a mélyből egy rejtett zsilip mechanikája kattant.
A felgyülemlett meleg víz gyors bugyborékolással lefolyt a medence alján megnyíló résekben, s a vízpára egy csapásra sűrű gőzfüggönnyé duzzadt. Bandi köhögve lépett egyet hátra, de a gomolygó homály szinte azonnal elült, feltárva a medence mögötti sziklafal lecsúszott kőlapját. A nyílásból kellemes, száraz meleg áramlott feléjük, eloszlatva a barlang nyirkos hidegét.
– Úgy látszik, a szerkezet még mindig teszi a dolgát – motyogta az idős asszony, s elégedett mosollyal simította végig a térkép szélét.
Borda nem teketóriázott: széles vállával áttörte a maradék párafelhőt, és óvatosan bepillantott a feltáruló járatba. A tágasabb, lefelé ívelő kőfolyosó falait finom, rozsdaveres kristályok borították, melyek halványan visszaverték a térkép derengését. A csapat nem habozott tovább; követve a meleg légáramlatot, beléptek az új folyosó csiszolt kőlapjaira.