A Rejtett Vasláda

A megnyílt, száraz kőjárat hűvös, de biztató levegőt árasztott. Mirella elégedetten biccentett, majd Borda felé intett, aki óvatosan előrelépett, kiszagolva az esetleges veszélyt. Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott fel, Bandi pedig tágra nyílt szemmel bámulta a feltárult titkos járatot.
– Látjátok, a tekintetes urak kapzsisága mindig hagy egy hátsó ajtót – jegyezte meg Mirella halk nevetéssel, és elsőként lépett a kiszárított meder köveire. A járat enyhén lefelé lejtett, s a falakból mély, ritmikus kattogás visszhangzott, mintha egy óriási szerkezet szívverése töltené beteljesen a föld alatti járatokat.
Ahogy beljebb értek, a szűk folyosó hirtelen tágas, kör alakú csarnokká szélesedett. A terem közepén egy hatalmas, sárgarézből és sziklából faragott fogaskerék-rendszer forgott lassú, méltóságteljes ütemben. A szerkezet szívében egy mélykék kristály gömb pulzált, árasztva magából azt a megszokott, derengő fényt.
– Ez lenne hát a teljes katakomba lelke? – suttogta Bandi bámulattal, miközben az idős asszony karjába kapaszkodott.
Mirella közelebb lépett a forgó tengelyekhez. Szemfüles pillantása azonnal kiszúrta, hogy a pulzáló kristály alatti talapzaton egy nehéz, pántolt vasláda pihen. Ez a láda láthatóan nem a gépezet eredeti része volt, hanem utólag rejtette ide valaki, aki pontosan tudta, hogy a gép forgatagába senki sem mer óvatlanul benyúlni.