A rejtett retesz mozdulása

Bandi megtorpant a szurdok szélén, de a tátongó mélység helyett a szakadék felett keresztbe fonódó fénysugarak vonzták a tekintetét. A vakító pászmák egyenesen a csarnok közepén emelkedő, csiszolt kőtalapzatra mutattak, amely mintha csak arra várt volna, hogy valaki közelebb lépjen hozzá.
– Ott a válasz – suttogta Bandi szaggatottan. Néhány gyors lépéssel a talapzathoz sietett, ügyet sem vetve a talpuk alatt remegő levegőre.
Borda azonnal a nyomába szegődött, marokra fogott botjával óvatosan tesztelve a kőlapok szilárdságát. Szemeit a szurdok falain tartotta, éberen figyelve minden gyanús árnyékot. – Vigyázz! A fény csalhat – morogta feszülten, miközben Bandi védelmére húzódott.
Az Idős asszony türelmetlenül koppantott a mankójával a sima aljzaton. – Ne habozzatok már! – sürgette őket, bár tekintetében halvány aggodalom rezdült, ahogy a mélység felől felszálló hideg fuvallatot érezte. – Az idő nem nekünk dolgozik!
Bandi nem teketóriázott: ujjai végigsiklottak a talapzat hűvös peremén, míg egy apró, rejtett kőreteszre nem bukkant. Határozott mozdulattal elfordította a pöcköt. A szikla belsejében nehéz fogaskerekek zördültek meg, s a talapzat aljából meglepő halksággal egy keskeny lépcsősor tolódott ki, amely a szurdok fala mentén mélyebbre, egy sötét elágazás felé vezetett.