A pulzáló réznyelv

A sárgaréz nyelv körül pulzáló kékes árnyék mintha csak a csapat érkezésére várt volna. Bandi és az idős asszony azonnal a felirathoz hajoltak. A jelek bonyolultabbnak tűntek, a folyosó melegét és a gépezet ritmusát tükrözve. Mirella bizakodó mosollyal figyelte őket, tudta, hogy a páros megfejti az újabb rejtélyt. Borda csendesen, ám éberen állt mögöttük.
„Mintha a fogaskerekek mozgását utánozná, de fordított irányba,” suttogta az idős asszony, egy spirális szimbólumra mutatva. Bandi szeme felragyogott. „És a többi jel is… az átjáró hőmérsékletére, a gőzre utal.” Összepillantottak, majd tapogatózni kezdtek a réznyelv apró mélyedéseiben. A kékes fény a nyelv körül élénkebben pulzált, reagálva minden érintésre.
Pár percnyi koncentrált munka után Bandi hirtelen megnyomott egy pontot a réznyelv jobb alsó sarkánál. Egy halk, határozott „kattanás” hallatszott, felülírva a gépezet moraját.
A réznyelv lassacskán visszahúzódott a falba, helyét egy rézborítású fülke vette át. Mélyén egy éles, kék fényű forrás izzott, melynek ragyogása keskeny ösvényt festett a padlóra, a folyosó mélyebb része felé. A sárgaréz oszlop tetején lévő fogaskerekek felgyorsultak, ütemük vidámabb lett. A meleg átjáró még hívogatóbbnak tűnt, és a forrás kékes ragyogása újabb kalandot ígért. A csapat egymásra nézett, arcukon a remény és a felfedezés öröme.