Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A nedves kőkanyarulat
A vándorok csoszogó léptei megtörték a szikla mély hallgatását, amint a sötét vájat egyre meredekebben emelkedett a hegy gyomrában. Bandi elöl haladt, de minden egyes lépésnél megfeszült a háta, mintha attól tartana, hogy a szűk kőfalak bármelyik pillanatban rázuhanhatnak.
– Odafenn... csöpög valami – suttogta a fiú alig hallhatóan, és a nedves falhoz lapulva torpant meg egy éles kanyarulat előtt.
A vizes kőlapokon megcsúszott a lába, s egy apró kavics görgött le a mélybe, száraz kattogással jelezve a mélység jelenlétét. Borda türelmetlenül, de fojtott hangon mordult fel a háta mögül:
– Lépj már, mielőtt a lábunk alatt is meglazul a talaj!
Az idős asszony az inge ujját szorongatva kapaszkodott a durva sziklafalba, miközben szemeit lehunyva halkan imádkozott. A folyosó ezen a szakaszon annyira elkeskenyedett, hogy csak oldalvást, a bordáikat a kőhöz dörzsölve tudtak továbbhaladni. A levegő egyre hűvösebbé vált, s a szűk járat végén végre halvány, derengő pára tűnt fel, jelezve, hogy a hegy nem tartja őket örökké fogva.
A kanyart elhagyva a léptek zajára felrebent egy csapat megriadt denevér, amelyek suhogó szárnyakkal csaptak át a fejük felett. Bandi önkéntelenül a földre lapult, Borda pedig káromkodva kapta a feje fölé a karját, de a lendület már nem törhetett meg: a sziklafolyosó végén felsejlő nyílás felé siettették lépteiket.
– Odafenn... csöpög valami – suttogta a fiú alig hallhatóan, és a nedves falhoz lapulva torpant meg egy éles kanyarulat előtt.
A vizes kőlapokon megcsúszott a lába, s egy apró kavics görgött le a mélybe, száraz kattogással jelezve a mélység jelenlétét. Borda türelmetlenül, de fojtott hangon mordult fel a háta mögül:
– Lépj már, mielőtt a lábunk alatt is meglazul a talaj!
Az idős asszony az inge ujját szorongatva kapaszkodott a durva sziklafalba, miközben szemeit lehunyva halkan imádkozott. A folyosó ezen a szakaszon annyira elkeskenyedett, hogy csak oldalvást, a bordáikat a kőhöz dörzsölve tudtak továbbhaladni. A levegő egyre hűvösebbé vált, s a szűk járat végén végre halvány, derengő pára tűnt fel, jelezve, hogy a hegy nem tartja őket örökké fogva.
A kanyart elhagyva a léptek zajára felrebent egy csapat megriadt denevér, amelyek suhogó szárnyakkal csaptak át a fejük felett. Bandi önkéntelenül a földre lapult, Borda pedig káromkodva kapta a feje fölé a karját, de a lendület már nem törhetett meg: a sziklafolyosó végén felsejlő nyílás felé siettették lépteiket.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
Helyszín
- atjaro
- barlang
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.