A mohás kőgyűrű titka

Bandi óvatosan a táskájába csúsztatta a hűvös rézszerkezetet, majd intett a társainak. A sűrű bükkös nyirkos homálya azonnal elnyelte őket, ahogy maguk mögött hagyták az agyagfalat és a patak csobogását. A magas fák lombkoronája majdnem teljesen kizárta a napfényt, s az erdei avaron mély, friss barázdák mutatták a nehéz jármű útját.
Borda haladt elöl, szemét a környező bokrokon tartva. Az egyik koros bükkfa törzsén friss, éles kéregsérülést vett észre – a teherkocsi fémvasalása csapódhatott neki, amikor a vezetője élesen bevette a kanyart. Az idős asszony szorosan a férfiak nyomában lépkedett, riadt pillantásokkal méricskélve a mozdulatlan fatörzseket.
Néhány tucat lépés után a fák lombozata váratlanul megereszkedett, s a vándorok egy apró, eldugott tisztásra értek. A keréknyomok itt éles ívben megkerültek egy mohával borított, alacsony kőgyűrűt, amely félkörívben emelkedett ki a puhább talajból.
Bandi a kőépítményhez lépett, és megpillantotta a moha alól kikandikáló apró, vésett vájatot. Amikor előhúzta a sárban talált rézszerkezetet, nyilvánvalóvá vált, hogy a fémdarab pontosan a kő szélébe illeszkedő kulcs vagy retesz része volt.