Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A mélyedések titka
Borda óvatosan végighúzta ujját a három mélyedésen. Kerekek voltak, épp akkorák, hogy egy ujjbegy kényelmesen belesimuljon, de semmi sem jelezte, hogy nyomkodni kellene őket. Inkább valamilyen tárgyat vártak, valamit, ami pontosan beleillik.
„Spirálok” – suttogta Borda, hangja feszült volt, miközben az ajtó lapjára vésett jelre mutatott. – „Mint a kőcsavar. Mint az útmutatók a járatban.”
Az idős asszony szeme elkerekedett. „Valóban. Az a spirál, ami friss levegőt engedett a járatba… és az a másik, ami a titkos lépcsőt rejtette a kunyhóban. Mindig spirál. Mindig egy megoldásra vár.”
Bandi hátrébb húzódott, érezte, ahogy a moha enyhe fénye ellenére is összeszorul a gyomra. „Mi van, ha rosszat teszünk? Mi van, ha ez nem is út, hanem… csapda? Egy örökkévaló csapda a föld alatt?”
Borda nem válaszolt, csak a spirált nézte az ajtón, tekintete a mélyedéseken időzött. Emlékezett a kunyhóban talált, spirállal jelölt kőcsavarra, ami új utat nyitott. Vajon itt is hasonló a megoldás? Körbetapogatta az ajtókeretet, a durva sziklafalat, hátha talál egy rejtett kapcsolót, egy elforgatható követ, egy karabélyt, de semmi. Csak hideg, kemény kő mindenütt. A három üres mélyedés maradt a fő rejtély.
„Valaminek lennie kell” – morogta magának, tekintete elmélyedt. – „Valami, amit be kell illeszteni. Egy jel, egy kulcs…”
Az idős asszony a zsebéhez kapott, majd csalódottan megrázta a fejét. „Nincs nálunk semmi ilyesmi. Semmi, ami illene ide. Vagy… mégis?” Kezével végigsimította a saját nyakán hordott amulettet, egy egyszerű, simára csiszolt folyami kavicsot. Túl nagy volt, és formája sem passzolt.
A kőmedence csobogása hirtelen hangosabbnak tűnt a csendben, mintha a fülke maga is figyelne. Bandi megborzongott. A moha furcsa fénye, a víz állandó hangja… minden olyan idegen és nyomasztó volt odalent.
Borda gondosan átvizsgálta a fülke falait, a földet, a mohás felületeket. „Semmi. Tiszta kő. Talán… valahol máshol van a kulcs? Esetleg egy másik helyiségben, amit még nem találtunk meg?”
A fülke nem rejtett semmi további titkot, csak a csobogó medence és a halványan világító moha. A spirál és a három rejtélyes mélyedés az ajtón maradtak a megoldatlan rejtély, miközben a vándorok a következő lépésen tanakodtak.
„Spirálok” – suttogta Borda, hangja feszült volt, miközben az ajtó lapjára vésett jelre mutatott. – „Mint a kőcsavar. Mint az útmutatók a járatban.”
Az idős asszony szeme elkerekedett. „Valóban. Az a spirál, ami friss levegőt engedett a járatba… és az a másik, ami a titkos lépcsőt rejtette a kunyhóban. Mindig spirál. Mindig egy megoldásra vár.”
Bandi hátrébb húzódott, érezte, ahogy a moha enyhe fénye ellenére is összeszorul a gyomra. „Mi van, ha rosszat teszünk? Mi van, ha ez nem is út, hanem… csapda? Egy örökkévaló csapda a föld alatt?”
Borda nem válaszolt, csak a spirált nézte az ajtón, tekintete a mélyedéseken időzött. Emlékezett a kunyhóban talált, spirállal jelölt kőcsavarra, ami új utat nyitott. Vajon itt is hasonló a megoldás? Körbetapogatta az ajtókeretet, a durva sziklafalat, hátha talál egy rejtett kapcsolót, egy elforgatható követ, egy karabélyt, de semmi. Csak hideg, kemény kő mindenütt. A három üres mélyedés maradt a fő rejtély.
„Valaminek lennie kell” – morogta magának, tekintete elmélyedt. – „Valami, amit be kell illeszteni. Egy jel, egy kulcs…”
Az idős asszony a zsebéhez kapott, majd csalódottan megrázta a fejét. „Nincs nálunk semmi ilyesmi. Semmi, ami illene ide. Vagy… mégis?” Kezével végigsimította a saját nyakán hordott amulettet, egy egyszerű, simára csiszolt folyami kavicsot. Túl nagy volt, és formája sem passzolt.
A kőmedence csobogása hirtelen hangosabbnak tűnt a csendben, mintha a fülke maga is figyelne. Bandi megborzongott. A moha furcsa fénye, a víz állandó hangja… minden olyan idegen és nyomasztó volt odalent.
Borda gondosan átvizsgálta a fülke falait, a földet, a mohás felületeket. „Semmi. Tiszta kő. Talán… valahol máshol van a kulcs? Esetleg egy másik helyiségben, amit még nem találtunk meg?”
A fülke nem rejtett semmi további titkot, csak a csobogó medence és a halványan világító moha. A spirál és a három rejtélyes mélyedés az ajtón maradtak a megoldatlan rejtély, miközben a vándorok a következő lépésen tanakodtak.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.