Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Tölgyfa ajtó a sziklában

A félköríves nyílás mögött meglepően tágas, szárazabb sziklafülke tárult fel. A derengést nem fáklyafény, hanem a mennyezeten megtelepedett, halványzölden világító moharéteg adta, amely különös, békés fénnyel árasztotta el a termet. A földalatti patak itt egy gondosan kifaragott kőmedencébe csobogott, s annak túlfolyóján keresztül tűnt el újra a mélyben.
Borda lépett be elsőként, szemeivel gyorsan pásztázva a zugokat. Amikor megbizonyosodott róla, hogy nem fenyegeti őket veszély, csendben intett a többieknek. Bandi megkönnyebbülten sóhajtott fel, és a vízhez sietett, hogy megtisztítsa sáros arcát s kezét. A hűs víz azonnal felfrissítette a fáradt fiút.
– Úgy látszik, az egykori építők nemcsak rejtőzködni szerettek, de a kényelemre is adtak némit – jegyezte meg az idős asszony halk kuncogással, miközben megtámaszkodott a medence szélén.
A fülke túlsó oldalán a sziklafalba egy nehéz, vasalással megerősített tölgyfa ajtót építettek. Az ajtó lapján, pontosan a kilincs felett, ismét kirajzolódott a már jól ismert spirál, ám ezúttal három apró, vájt mélyedés vette körül. Borda közelebb lépett, s megérintette a hideg fát. Az ajtó nem volt reteszelve, de a zárószerkezet láthatóan várt valamire, mielőtt szabad utat engedett volna.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.