Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Megtorlás Ígérete
A puha, kékesen derengő mohaszőnyeg némán nyelte el a lépteiket, ahogy a lépcsősor kanyargósan vezetett lefelé a föld mélyébe. Bandi elkerekedett szemmel bámulta az apró, világító spórákat, miközben Borda hátulról vigyázta a menetoszlopot, feszülten méricskélve a dohos falak rezdüléseit.
A lépcső alján egy boltíves kőterembe értek. A szellős csarnok közepén Mirella újra előhúzta a tarisznyájából a frissen megszerzett pergameneket, és a kékes fénynél közelebbről is megvizsgálta a szorosan teleírt sorokat. A lajstrom nem csupán elcsalt adókról szólt: nevén nevezte az összes környékbeli zsellért, akiktől a gőgös uraságok koholt vádakkal vették el a földjüket és az utolsó zsák búzácskájukat.
– Lám, a tekintetes urak nemcsak kapzsik, de még büszkék is az aljasságukra – mormolta Mirella, miközben gúnyos mosoly suhant át az arcán, de tekintetében ott izzott a szegények iránti forró védelmező düh.
Az idős asszony megremegő kézzel nyúlt az egyik papír széléhez, amikor meghallotta szülőfaluja nevét. Mirella gyengéden megérintette a ráncos kézfejet, s hangja meleggé, biztatóvá szelídült:
– Ne féljen, anyóka! Ami ebből a lajstromból kitűnik, az még fejfájást okoz a bíró úrnak. Visszaszerezzük, ami a maguké.
A terem túlsó felén egy vasalt tölgyfa ajtó zárta el az utat. A pergamencsomó alján lapuló apró ábra pontosan megmutatta a retesz rejtett nyitószerkezetét.
A lépcső alján egy boltíves kőterembe értek. A szellős csarnok közepén Mirella újra előhúzta a tarisznyájából a frissen megszerzett pergameneket, és a kékes fénynél közelebbről is megvizsgálta a szorosan teleírt sorokat. A lajstrom nem csupán elcsalt adókról szólt: nevén nevezte az összes környékbeli zsellért, akiktől a gőgös uraságok koholt vádakkal vették el a földjüket és az utolsó zsák búzácskájukat.
– Lám, a tekintetes urak nemcsak kapzsik, de még büszkék is az aljasságukra – mormolta Mirella, miközben gúnyos mosoly suhant át az arcán, de tekintetében ott izzott a szegények iránti forró védelmező düh.
Az idős asszony megremegő kézzel nyúlt az egyik papír széléhez, amikor meghallotta szülőfaluja nevét. Mirella gyengéden megérintette a ráncos kézfejet, s hangja meleggé, biztatóvá szelídült:
– Ne féljen, anyóka! Ami ebből a lajstromból kitűnik, az még fejfájást okoz a bíró úrnak. Visszaszerezzük, ami a maguké.
A terem túlsó felén egy vasalt tölgyfa ajtó zárta el az utat. A pergamencsomó alján lapuló apró ábra pontosan megmutatta a retesz rejtett nyitószerkezetét.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.