A lenti útelágazás

A lépcsősor hűvös, simára csiszolt fokai óvatos ereszkedésre intették a kis társaságot. Bandi haladt legelöl, ujjait a szurdok párás sziklafalán tartva, hogy egyensúlyát ne veszítse a szűk átjáróban. Borda szorosan a nyomában lépdelt, feszült figyelemmel ügyelve arra, hogy a kőlapok ne mozduljanak meg alattuk.
Az Idős asszony mankója ritmikusan koppant a köveken, s meglepő szívóssággal követte a fiúkat. Ahogy mélyebbre értek, a szurdok szorítása lassan engedni kezdett, s a lépcső alján a falak hirtelen kiszélesedtek. A csapat egy nyirkos, tágas elágazáshoz érkezett, ahol a levegő érezhetően frissebbé s hűvösebbé vált.
Ezen a ponton a térképből áradó fénysugarak újra átrendeződtek. A szétváló sziklajáratok láttán Bandi egy pillanatra megtorpant, ám a vakító pászmák határozottan a bal oldali, íves alagút felé vetültek, biztató utat mutatva a sötétségben. Bandi megkönnyebbülten elmosolyodott, s felnézett kísérőire.
– A fényt kell követnünk, a bal oldali járat lesz a helyes út – jelentette ki magabiztosan. Borda egyetlen intéssel jóváhagyta a döntést, és habozás nélkül a megvilágított átjáró felé vezette a többieket.