A lebegő útjelző

Mirella, mintha valami láthatatlan vonzásnak engedelmeskedne, óvatosan nyújtotta a kezét a halványan derengő kristálygömb felé. Ujjbegyei alig súrolták a sima, hűvös felületet, amikor egy finom rezgés futott végig a gömbön, mintha az is a csarnok szívveréséhez igazodna. A gömb alatti, eddig rejtett szimbólumok kékes fénye felerősödött, és most már nem csak véseteknek tűntek, hanem mintha mozdulatlanul lebegtek volna a kőlapon.
Bandi egy halk „jééé” hangot hallatott, szemei tágra nyíltak a csodálkozástól, és még közelebb húzódott Borda mögé. Borda markolata a késén szorosabbá vált, de tekintete nyugodt maradt, figyelmét a pult felé fordítva. Az idős asszony elégedetten csendesen bólintott, mintha pontosan ezt a fordulatot várta volna. „A kő üzenete mindig tiszta, ha értjük a nyelvét” – suttogta, ajkán bölcs mosollyal.
Mirella arcán elmélyült a gondterhelt, de reményteljes kifejezés. Közelebb hajolt, próbálta megfejteni a furcsa jeleket. Nem betűk voltak ezek a klasszikus értelemben, inkább piktogramok, melyek egy ősi történet fragmentumait mesélték el, vagy egy elfeledett nyelv betűit alkották. A gömbön keresztül, mintha a pult szívverése is átáramlott volna, érezte a kő melegét és a ritmikus lüktetést, mely egyre intenzívebbé vált. A csarnok kékes fényárban úszott, a falon lévő kristályok is egyre gyorsabban villogtak.
Mirella érintésére a kristálygömb egy pillanatra erősebben felvillant, majd lassan elkezdett emelkedni a kőlapról, mintha súlytalanná vált volna. Nem repült el, hanem csak éppen annyira lebegett a helye felett, hogy az alatta lévő szimbólumok még jobban láthatóvá váljanak. Ezek a szimbólumok most már egyértelműen egy ösvényt, egy utat mutattak, amely elvezetett a csarnok távolabbi, sötétebb részei felé. A pult pulzálása már szinte dobbanássá vált, melyet érezni lehetett a levegőben.
A gömb lassan forogni kezdett a saját tengelye körül, és ahogy fordult, úgy világított meg egy-egy újabb szimbólumot, mintha sorrendbe akarná állítani őket. Egyfajta élő iránytűként szolgált, mely egyre jobban egy bizonyos pontra mutatott: egy falra vésett, eddig észrevétlen kapura, ami halványan izzott a csarnok távolabbi szegletében.