A kristálytiszta esszencia

Bandi óvatos léptekkel közeledett a kinyílt fali rekeszhez. A hűvös, tiszta üvegcsék csillogása biztatóan hatott rájuk a meleg gőzfüggöny mögött. Óvatosan kiemelte az egyik kristálytiszta folyadékkal teli edényt, s ujjaival megszorította a finoman csiszolt üvegnyakat.
– Tiszta forrásvíz… inhatunk belőle – suttogta halkan Bandi, s óvatosan a száraz ajkához emelte a csöppentős üvegcsét. A hűs korty azonnal elűzte a torkukat kaparó port és a maró félelem ízét.
Az idős asszony reszkető késsel vett el egy másik edényt, s a karján őrzött pemetefűre öntött belőle néhány cseppet. A gyógynövény szárított levelei szinte azonnal feléledtek a tiszta víztől, s a melegben még intenzívebb, kámforos aromát árasztottak magukból, ahogy elkeveredtek a fahéjillatú levegővel.
– A gőz eljuttatja a gyógyírt mindenhová – suttogta az asszony bizakodva, s tekintete a járat mélyére tévedt. – Menjünk tovább, míg tart a melegség!
Borda sem tétovázott sokáig. Bár a füleit még mindig lapította a sötét járat ismeretlen zaja, szimatolva megindult az átjáró derengő szakasza felé. A vályúból felszálló pára most egy alacsony, íves kőfolyosóra vezetett, melynek falain a sárgaréz csövek ritmikus ketyegéssel szállították a gyógyító gőzt a távoli termek felé. Bandi elrakta a fennmaradó üvegcséket a tarisznyájába, s a kódexet szorosan a mellkasához szorítva követte a többieket.