A kristályos fényvezető

Bandi kíváncsian lépett közelebb a sárgaréz oszlophoz, s ujjait óvatosan végighúzta a hűvös, vésett rúnákon. Amint meleg kézfeje elérte a fémet, a csiszolt járat falain halk kattanás visszhangzott. Az oszlop törzséből egy keskeny, rézből öntött nyelvecske ugrott ki, rajta apró, áttetsző kristálygömbbel, amely azonnal felizzott a hűvös kék fényben.
– Úgy tűnik, a hegy gyomra szereti a vendégeket, ha tisztességgel közelednek – jegyezte meg az idős asszony halk kuncogással, miközben simára kopott botjára támaszkodva figyelte a csillogó szerkezetet.
Borda halkan moccant, fekete orrával megszaglászta az oszlop talpazatát, majd elégedett horkantással csóválni kezdte a farkát. A réznyelvecske kristálya egy vékony fénysugarat vetített a folyosó sötétebb hajlatára, meglebbentve a homályt egy súlyos, vasalt tölgyfa ajtó előtt. A vastag deszkák szélén meleg levegő szivárgott ki, hívogató gőzpárát vonva a kékes kövezetre.
Mirella elmosolyodott a látványra. Tudta jól, hogy a neheze még hátra van, de a forrás adta erő s a szerkezet barátságos morajlása új reményt öntött a kis csapatba. Bandi magabiztosan lépett a tölgyfa ajtóhoz, s megmarkolta a nehéz rézkincset formázó kilincset.