Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A kőtűzhely parázsa
Mirella óvatosan betessékelte az idős asszonyt a száraz szalmára, majd megsimogatta a didergő vállát.
– Üljön le ide, néném. Itt nem éri el a mocsár nyirkossága – suttogta halkan, miközben csitítóan mosolygott rá.
Bandi feszülten megállt az alacsony ajtónyílásban. Rövid, akadozó léptekkel lépett közelebb, szemeit forgatva a sötét sarkok felé.
– Biztos… biztonságos ez? – kérdezte szaggatottan, kezét a kés nyelén tartva. – Mi van, ha visszatérnek?
– Akkor majd megkínáljuk őket egy jóféle mosollyal – kuncogott Mirella maró gúnnyal, ám a szeme sarkából ő is éberen figyelte a homályt. – De most csak a hideg az ellenségünk.
Borda halk morajlással lehasalt a küszöb mellé. Fülei élesen felmeredtek, orra hegyével a külső párás levegőt szimatolta, megmerevedve minden távoli ágreccsenésre.
Mirella a kőtűzhelyhez térdelt. A kövek mögött, egy kis rejtett mélyedésben száraz nyírfakéregre és egy kovakőre bukkant, amit a korábbi lakók hagytak ott az ínséges időkre. Néhány gyors, gyakorlott mozdulattal apró szikrát csiholt. A szalma közt felllobbanó sárga lángok meleg fénnyel árasztották el a kunyhó belső falait, elűzve a fojtogató árnyakat.
– Látjátok? A régi csirkefogók legalább a száraz fát nem sajnálták – jegyezte meg elégedetten, miközben a tűzre tett egy marék vékony ágat.
Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott fel, kinyújtva gémberedett ujjait a gyenge parázs felé. Ám a füst elillanó csíkjai a tűzhely mögötti kőfalon egy újabb karcolt jelet világítottak meg.
– Üljön le ide, néném. Itt nem éri el a mocsár nyirkossága – suttogta halkan, miközben csitítóan mosolygott rá.
Bandi feszülten megállt az alacsony ajtónyílásban. Rövid, akadozó léptekkel lépett közelebb, szemeit forgatva a sötét sarkok felé.
– Biztos… biztonságos ez? – kérdezte szaggatottan, kezét a kés nyelén tartva. – Mi van, ha visszatérnek?
– Akkor majd megkínáljuk őket egy jóféle mosollyal – kuncogott Mirella maró gúnnyal, ám a szeme sarkából ő is éberen figyelte a homályt. – De most csak a hideg az ellenségünk.
Borda halk morajlással lehasalt a küszöb mellé. Fülei élesen felmeredtek, orra hegyével a külső párás levegőt szimatolta, megmerevedve minden távoli ágreccsenésre.
Mirella a kőtűzhelyhez térdelt. A kövek mögött, egy kis rejtett mélyedésben száraz nyírfakéregre és egy kovakőre bukkant, amit a korábbi lakók hagytak ott az ínséges időkre. Néhány gyors, gyakorlott mozdulattal apró szikrát csiholt. A szalma közt felllobbanó sárga lángok meleg fénnyel árasztották el a kunyhó belső falait, elűzve a fojtogató árnyakat.
– Látjátok? A régi csirkefogók legalább a száraz fát nem sajnálták – jegyezte meg elégedetten, miközben a tűzre tett egy marék vékony ágat.
Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott fel, kinyújtva gémberedett ujjait a gyenge parázs felé. Ám a füst elillanó csíkjai a tűzhely mögötti kőfalon egy újabb karcolt jelet világítottak meg.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- gazlo
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.