A kőpadló rajzolata

Borda az élen haladva lassan megközelítette a csarnok szemközti oldalán húzódó, vibráló íveket. A falon finom, pókhálószerű vésetek húzódtak, amelyek a nyolcágú fényforrás pulzálásával összhangban aranysárgán fel-felvillantak.
– Vigyázzatok, hova léptek! – figyelmeztetett Borda halkan. Dús szemöldöke alól a kövek illesztéseit pásztázta, keresve a rejtett mechanizmust.
Bandi kíváncsian hajolt közelebb az egyik ívhez, és észrevette, hogy a csiszolt padló kőlapjaiba apró, bemélyedő járatokat véstek. Mintha a középső fényforrásból láthatatlan csatornák vezetnék az energiát egyenesen a falfülkékbe.
– Nézzétek csak! – mutató ujjal követte a szilánkos vonalakat a fiú. – A mintázat olyan, mint egy kinyílt virág szirmai. Ahol a vonal véget ér, ott a kő kissé kiáll.
Mirella megnyugtatóan az idős asszony vállára simította a kezét. A gőztől meleg teremben a korábbi feszültség lassan feloldódott. Csípős megjegyzések helyett most csak halk bólintással intett Bordának, aki óvatosan megnyomta a kiálló rézbevonatú követ.
A csarnok közepén lebegő fényforrás lágy, zengő hangot adott ki. A vibráló ívek egyike mögött a csiszolt kőfal zökkenőmentesen szétnyílt, s mögötte egy széles, megvilágított lépcsősor bukkant elő, amely még mélyebbre vezetett a gépezet belsejébe.