A kioldott retesz

Az idős asszony nem teketóriázott sokáig. Közelebb hajolt a zárszerkezethez, és finoman megvizsgálta a kék sáv lágy fényében fürdő mélyedést. A vaskos pántok közötti apró vájat meglepően simára volt csiszolva, mintha számtalan kéz koptatta volna fényesre az idők során.
– Nem kulcs kell ide, hanem egyetlen határozott mozdulat – jegyezte meg bizakodó mosollyal az asszony, majd óvatosan a mélyedésbe illesztette a hüvelykujját, s enyhén megnyomta a rejtett gombot.
Azonnal halk, fémes pattanás visszhangzott a folyosón. A padozat alatti ketyegés egy pillanatra megtorpant, mintha a szerkezet maga is lélegzetvételre állt volna meg. A vasalt tölgyfa ajtó lapján végigfutott egy finom, aranyló fénysugár, majd a kovácsoltvas pántok meglazultak, s a súlyos retesz halk szisszenéssel visszahúzódott.
Bandi örömteli intéssel meglökte a vaskos deszkákat. A vasalt ajtó meglepő könnyedséggel tárult ki a sárgaréz zsanérokon, utat engedve a mögötte hullámzó, kellemesen forró levegőnek és a hívogató fénynek. Odabent egy újabb, tágasabb átjáró körvonalai bontakoztak ki.
Borda óvatosan elsőként lépett át a küszöbön, feszülten pásztázva az új teret, míg a csapat többi tagja megkönnyebbülten követte őt a kitárult járaton keresztül.