Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A kékes derengés mélye
A nehéz kőfal zörögve gördült félre, feltárva a sötét, dohos mélységet. A csapat óvatosan lépett be a titkos átjárón át feltáruló hatalmas terembe, ahol a falak mentén az elnyomás fojtogató gépezetei, rozsdás láncok és lassan mozduló, nehéz vaskerekek emlékeztettek a hűbéri urak könyörtelen hatalmára. A feszültség szinte tapintható volt; minden egyes kattanás a szegények elpazarolt verejtékét hirdette.
– Hogy dögölne meg az összes lusta úr! Ezt is a mi vérünkből meg a tizedből építették! – morogta Bandi, ökölbe szorított kézzel, miközben dühösen méregette a lassan csikorgó fémkarokat.
– Fogd be a szád, kölyök, és inkább lépj szaporán, mielőtt ránk omlik ez az egész átkozott fészek! – sziszegte az idős asszony, akinek ráncos arcára mély árnyékot vetett a harag. Borda egyetlen halk szitok kíséretében szorosan Mirella mögé lépett, készen arra, hogy bárkit torkon ragadjon, aki megzavarja őket.
A fenyegető gépek gyűrűjéből egy lefelé vezető út kínált menekvést. A csapat elindult a kékesen derengő, puha mohával borított lépcsősoron, ahol apró, halványan fénylő gombák mutatták az utat a mélybe. A puha moha teljesen elnyelte a dühös lépteik zaját, mintha maga a természet akarná elrejteni őket a fenti zsarnokok elől.
A lépcsősor alján hirtelen egy magányos kőpult tornyosult előttük. Közepén egy rejtélyes, bonyolult mintákkal vésett rézkorong pihent, hideg fénnyel verve vissza a barlang kékes derengését. Mirella dacosan felszegte a fejét, dühét hideg elszántsággá kovácsolva lépett a pulthoz, és határozott mozdulattal rátette a tenyerét a fémre. Érintésére a rézkorong halkan felzúgott, és forogni kezdett a kőlapban.
– Hogy dögölne meg az összes lusta úr! Ezt is a mi vérünkből meg a tizedből építették! – morogta Bandi, ökölbe szorított kézzel, miközben dühösen méregette a lassan csikorgó fémkarokat.
– Fogd be a szád, kölyök, és inkább lépj szaporán, mielőtt ránk omlik ez az egész átkozott fészek! – sziszegte az idős asszony, akinek ráncos arcára mély árnyékot vetett a harag. Borda egyetlen halk szitok kíséretében szorosan Mirella mögé lépett, készen arra, hogy bárkit torkon ragadjon, aki megzavarja őket.
A fenyegető gépek gyűrűjéből egy lefelé vezető út kínált menekvést. A csapat elindult a kékesen derengő, puha mohával borított lépcsősoron, ahol apró, halványan fénylő gombák mutatták az utat a mélybe. A puha moha teljesen elnyelte a dühös lépteik zaját, mintha maga a természet akarná elrejteni őket a fenti zsarnokok elől.
A lépcsősor alján hirtelen egy magányos kőpult tornyosult előttük. Közepén egy rejtélyes, bonyolult mintákkal vésett rézkorong pihent, hideg fénnyel verve vissza a barlang kékes derengését. Mirella dacosan felszegte a fejét, dühét hideg elszántsággá kovácsolva lépett a pulthoz, és határozott mozdulattal rátette a tenyerét a fémre. Érintésére a rézkorong halkan felzúgott, és forogni kezdett a kőlapban.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.