A Gőzös Ajtó

Ahogy Borda vezetésével haladtak a kékes derengés felé, a folyosó gőze mintha eloszlott volna kissé, teret engedve a látásnak, de a meleg ölelés kitartóan megmaradt. A sima, csempézett falakról továbbra is kellemes hő áradt, sőt, ahogy haladtak, a kékes fényforrás egyre élénkebbé vált, sejtelmes, kékes árnyékokat festve a sűrű, párás levegőbe. Bandi még mindig a falakat simogatta, elégedetten dúdolva valami halk dallamot, mintha csak egy fürdőházban járna, az idős asszony pedig Mirella mellett lépkedett, tekintetét hol a távoli fényre, hol a maga elé bámuló Borda széles, védelmező hátára szegezve. Mindannyian érezték, hogy a gőzölgő átjáró kényelme mögött valami újabb felfedezés vár, Mirella pedig izgatottan figyelte, hogyan bontakozik ki előttük az út a kékes fényben.
Pár lépéssel később, a folyosó hirtelen véget ért, s a kékes derengés már nem csupán jelzés volt, hanem egyértelmű fényforrás, amely egyenesen előttük magasodott. Ott állt előttük egy masszív, vasalt tölgyfa ajtó, amely mintha egyenesen a gőzből nőtt volna ki. A vastag vasveretekről gyöngyözött a pára, lassan csorgott le a sötét, erezett fán, amelynek felülete alig látszott a nedves réteg alatt. Az ajtó maga is enyhe, sűrű gőzt bocsátott ki a résein keresztül, mintha belülről fűtenék, vagy éppen egy még gőzösebb, rejtélyesebb helyre vezetne. A kékes fény rávetült a nedves felületre, furcsa, mozgó mintákat rajzolva a vasra és a fára.
– Hát, ezt nem láttam jönni – jegyezte meg Bandi, aki hirtelen abbahagyta a dúdolást, és tátott szájjal bámulta az impozáns kaput. – Szép darab, az egyszer biztos. Vajon mi rejlik mögötte? Egy másik gőzfürdő?
Az idős asszony óvatosan megérintette a vasat, majd gyorsan visszahúzta a kezét, ahogy érezte a meleg, nedves felületet, ami enyhe bizsergéssel járt. A gőz továbbra is lassan szivárgott az ajtó illesztésein, mintha az ajtó maga lélegezne, és egy ismeretlen, de ígéretes világba invitálná őket. Mirella, akinek tekintete már az ajtó szerkezetén siklott végig, egy apró, szinte láthatatlan réznyelvre figyelt fel az egyik vaslemez szélénél. Nem volt rajta kilincs, sem zár, csak ez a rejtélyes nyúlvány, mely alig látszott a párában. Borda eközben már az ajtó előtt állt, komor arccal vizsgálta, vajon biztonságos-e a továbbjutás. A gőzölgő folyosó ölelése most még inkább áthatotta a levegőt, izgalmas feszültséggel töltve meg a pillanatot, ahogy a következő lépésükre vártak.