A gőzfüggönyön túl

Bandi szavaiban ugyan halvány feszültség élt, de az idős asszony már el is indult, nem késlekedett. Óvatosan tette az első lépést a térkép aranyló fénysugarai által kirajzolt keskeny átkelőre. A gőzös mélységből felszálló, langyos levegő körülölelte őket, mintha egy láthatatlan, párás függönyön lépnének át egy másik világba. Borda szorosan követte, tekintete éberen pásztázta a szakadék alját, de csak sűrű, tejesfehér párát látott, ami mindent eltakart. Minden lépésüket megfontoltan tették, hisz a csiszolt kő nyirkos volt a gőztől, de a felület mégis meglepően stabilnak tűnt a lábuk alatt. Bandi, akit a mélység látványa különösen nyugtalanított, inkább a sziklafalba kapaszkodott, ahogy egyre beljebb haladtak az aranyló fénycsík mentén, amely a bizonytalanságban egyetlen támaszuk maradt.
Az átkelő lassan, de biztosan vezette őket át a gőzölgő semmibe. A túloldalon, ahogy a fénypászmák még erősebben ragyogtak, egy sötét, szűkülő nyílás bontakozott ki a sziklafalban, mint egy száj, ami csak rájuk várt. A térkép, mintha csak erre a pillanatra időzített volna, most abba az irányba fordította aranyló sugarait, megállíthatatlanul hívogatva őket. Az idős asszony röviden bólintott, jelezve, hogy a következő lépés egyértelmű, habár nem feltétlenül hívogató.
Ahogy a szilárd talajra értek, Bandi megkönnyebbülten fújt egyet, de a friss levegő sem tudta elűzni a félelmet. A bejárat felől ugyanis hideg, nyirkos levegő áradt, ami éles kontrasztot alkotott a gőzös szurdok melegével. Borda már a markolatára tette a kezét, amint beléptek a szűkülő átjáróba. A térkép fénye most egyértelműen egy elágazáshoz mutatta az utat a sötétségben, miközben a félelem halk suttogása ismét felerősödött körülöttük, jelezve, hogy az ismeretlen mélység újabb próbát tartogatott számukra.