A gördülő kőgolyó szerkezete

A sötét folyosó hűvös dobszóként visszhangozta lépteiket. A gát mélyén felhalmozódott víz állandó robaja szinte megremegtette a nyirkos sziklafalakat, s a lecsöpögő vízcseppek sűrű ütemben koppantak a lapos köveken.
— Tartsuk a szemünket a falon — mormolta Bandi fojtott hangon. Óvatosan haladt előre, bal kezével a nedves sziklakiszögellésekbe kapaszkodva, miközben próbálta felidézni a fadobozban talált térkép vonalait.
Borda meggörnyedve követte, fülelve a fejük felett zúgó víztömeget. Minden apró nyikorgásra megriadt, de szorosan a többiek nyomában maradt. Az idős asszony félve kapaszkodott a kendőjébe, suttogó fohászt mormolva a föld alatti árnyak ellen.
Néhány tucat lépés után a folyosó váratlanul kiszélesedett. A falba vájt fülkében egy vaskos, csiszolt kőgolyó ült, melynek felületére pontosan olyan spirális barázdákat véstek, mint amilyeneket a malomnál talált gravírozott kőlapon láttak. A szerkezet mögött vastag tölgygerendák zárták el a továbbvezető járatot: a gát belső zárkapuja állta útjukat.
— A mintázat... megegyezik — motyogta Bandi. Remegő ujjakkal nyúlt a sima felületű kőhöz, s határozott mozdulattal megpróbálta elforgatni a vájatban.
A kőgolyó tompa zökkenéssel gördült el. A falak mélyén rozsdás láncok csikordultak meg, s a nehéz fagerendák lassan emelkedni kezdtek, utat nyitva a csatorna túlsó vége felé, ahonnan már halvány, meleg napfény szűrődött be.