Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A fuvallat nyomában

Borda nem teketóriázott sokáig. A pihenés percei letelték, és a tapasztalt férfi jól tudta, hogy a kőpad kényelme hamis biztonságot nyújt a hegy gyomrában. Lassan feltápászkodott, majd a fáklya imbolygó fényénél a kunyhó hátsó, omladékos sarka felé lépett. Ott, a mohás kövek réseiből most még határozottabban simogatott be a hűvös, tiszta fuvallat.
„Mennünk kell” – morogta Borda fojtott hangon. Óvatosan kinyújtotta a kezét, megérintve a fal réseit. A félelem ott bujkált a tekintetében, mégis határozott mozdulattal intett a többieknek. A megrekedt sötétségnél az ismeretlen járat is jobb kilátásokkal kecsegtetett.
Bandi reszkető kézzel markolta meg a fáklyanyelet, ahogy felállt. „Biztos ez?” – kérdezte szaporán szedve a levegőt, miközben a szűk rést leste. Tágra nyílt szemei riadtan rebbentek meg minden apró kőroppanásra, de tudta, ha egyedül marad, a rettegés végleg felemészti.
Az idős asszony egy halk fohásszal támaszkodott meg a falon. Megigazította vállán a kopott kendőt, s bár lábai még bizonytalanul remegtek a fáradtságtól, tekintete elszánt volt. „A szél kiút” – suttogta feszülten, de megállíthatatlanul.
Borda félretolt néhány kisebb, morzsolódó sziklát, hogy utat nyisson a szűk nyílás felé. Egyenként, óvatos léptekkel léptek át a törmeléken, maguk mögött hagyva a kunyhó biztonságot adó falait, hogy kövessék a megváltó friss levegő útját.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.