Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Fény Követése
Ahogy a gömb pontosan a falra vésett kapura irányult, a csarnok levegője sűrűbbé, tapinthatóbbá vált. Mirella felemelte tekintetét a lebegő égi navigátorról, és egy halk, de határozott kézmozdulattal jelezte a többieknek, hogy induljanak. Bandi, akinek szemei még mindig tágra nyíltak a csodálkozástól, azonnal követte Mirellát, léptei meglepően könnyeddé váltak a kékes fényben. Borda, kardjának markolatán pihentetve a kezét, Mirella mögött haladt, tekintete élesen pásztázta a környező falakat, minden árnyékot megvizsgálva. Az idős asszony, ajkán továbbra is bölcs mosollyal, utolsóként indult meg, mintha minden lépésével a föld ősi titkait járná be, vagy épp a jövőbe látna.
A körcsarnok padlója sima, hideg kőből volt, melyen a kékes fény játékosan táncolt, mintha apró szellemek kergetőznének. A pulzáló pult lüktetése egyre inkább a háttérbe szorult, ahogy közeledtek a gömb által kijelölt célhoz. A falon lévő szimbólumok, melyek eddig csak rejtélyes díszeknek tűntek, most mintha halványan vibráltak volna, ahogy elhaladtak mellettük, felerősítve az érzést, hogy egy elfeledett tudás küszöbén állnak.
Néhány lépés után egy vasalt tölgyfa ajtó körvonalai rajzolódtak ki előttük, ahogy azt a gömb mutatta. Az ajtó, amelyet nehéz fémveretek díszítettek, halványan gőzölgött, mintha egy mélyről jövő forrás melegétől vagy egy belső reakciótól fűttetett volna. A gőz finom, édes illatot árasztott, mintha gyógynövények és ősi fűszerek keveréke lebegne a levegőben. Bandi orrát ráncolva szimatolt, majd halkan megjegyezte: „Hmm, mintha valami illatos teakészítő műhely lenne odabent!”
Borda óvatosan nyúlt az ajtó egyik vasalatához, de Mirella intésére megállt. Az idős asszony, aki ekkorra már utolérte őket, megrázta a fejét. „Nem nyitható az csak úgy, fiatalember. Ennek a kapunak a nyelvét meg kell érteni.” Mirella ismét az útját betöltő kristálygömbre nézett, amely most már pontosan az ajtó előtt lebegett, és még intenzívebben világított. A szimbólumok alatta, és most már az ajtó felületén is, élénkebben izzottak, jelezve, hogy az útjelző küldetése még nem ért véget, csak új szakaszba lépett.
A körcsarnok padlója sima, hideg kőből volt, melyen a kékes fény játékosan táncolt, mintha apró szellemek kergetőznének. A pulzáló pult lüktetése egyre inkább a háttérbe szorult, ahogy közeledtek a gömb által kijelölt célhoz. A falon lévő szimbólumok, melyek eddig csak rejtélyes díszeknek tűntek, most mintha halványan vibráltak volna, ahogy elhaladtak mellettük, felerősítve az érzést, hogy egy elfeledett tudás küszöbén állnak.
Néhány lépés után egy vasalt tölgyfa ajtó körvonalai rajzolódtak ki előttük, ahogy azt a gömb mutatta. Az ajtó, amelyet nehéz fémveretek díszítettek, halványan gőzölgött, mintha egy mélyről jövő forrás melegétől vagy egy belső reakciótól fűttetett volna. A gőz finom, édes illatot árasztott, mintha gyógynövények és ősi fűszerek keveréke lebegne a levegőben. Bandi orrát ráncolva szimatolt, majd halkan megjegyezte: „Hmm, mintha valami illatos teakészítő műhely lenne odabent!”
Borda óvatosan nyúlt az ajtó egyik vasalatához, de Mirella intésére megállt. Az idős asszony, aki ekkorra már utolérte őket, megrázta a fejét. „Nem nyitható az csak úgy, fiatalember. Ennek a kapunak a nyelvét meg kell érteni.” Mirella ismét az útját betöltő kristálygömbre nézett, amely most már pontosan az ajtó előtt lebegett, és még intenzívebben világított. A szimbólumok alatta, és most már az ajtó felületén is, élénkebben izzottak, jelezve, hogy az útjelző küldetése még nem ért véget, csak új szakaszba lépett.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.