Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A fák közül felsejlő tető
A nehéz vas kulcs minden egyes lépésnél hidegen koccant Mirella zsebében, mintha csak emlékeztetni akarná őket a küldetésük súlyára. A fojtogató, suttogó labirintus fái között a sűrű ködöt lassan felváltotta a fák közül áradó hűvös éjszakai szél, ami kissé kitisztította a fojtogató levegőt. Bandi óvatosan lépkedett, igyekezve elkerülni a száraz gallyakat, miközben a remény halvány szikrája gyúlt meg a szemében.
– Már nem lehet messze a menedék – suttogta Bandi, és Borda felé bólintott, aki feszült figyelemmel fürkészte a fák közötti sötétséget. Borda megnyugtatóan megszorította a fegyvere markolatát; bár a veszély még nem múlt el teljesen, a csapat elszántsága megtörhetetlennek tűnt az ismeretlen rengetegben.
Az idős asszony léptei is könnyebbé váltak. A tudat, hogy a zsebben lapuló rozsdás kulcs hamarosan valódi zárat nyit majd, új erőt öntött a megfáradt, reszkető tagjaiba. Az erdő szemei mintha hátrálni kezdtek volna a közeledő cél fényében.
Hirtelen a suttogó labirintus fái ritkulni kezdtek, s a sötétségből egy elhagyatott, zsuppfedeles faház sziluettje bontakozott ki a kis tisztás közepén. A gerendák megviseltnek tűntek az idő vasfogától, de a tető még egyben állt – igazi menedék a kísérteties rengeteg közepén.
– Megérkeztünk – suttogta Borda, miközben Mirella közelebb lépett a korhadt tölgyfa ajtóhoz. A rozsdás kulcs súlya most már nem nyomasztó teher volt, hanem a megváltás záloga, ahogy a kulcslyuk felé emelkedett.
– Már nem lehet messze a menedék – suttogta Bandi, és Borda felé bólintott, aki feszült figyelemmel fürkészte a fák közötti sötétséget. Borda megnyugtatóan megszorította a fegyvere markolatát; bár a veszély még nem múlt el teljesen, a csapat elszántsága megtörhetetlennek tűnt az ismeretlen rengetegben.
Az idős asszony léptei is könnyebbé váltak. A tudat, hogy a zsebben lapuló rozsdás kulcs hamarosan valódi zárat nyit majd, új erőt öntött a megfáradt, reszkető tagjaiba. Az erdő szemei mintha hátrálni kezdtek volna a közeledő cél fényében.
Hirtelen a suttogó labirintus fái ritkulni kezdtek, s a sötétségből egy elhagyatott, zsuppfedeles faház sziluettje bontakozott ki a kis tisztás közepén. A gerendák megviseltnek tűntek az idő vasfogától, de a tető még egyben állt – igazi menedék a kísérteties rengeteg közepén.
– Megérkeztünk – suttogta Borda, miközben Mirella közelebb lépett a korhadt tölgyfa ajtóhoz. A rozsdás kulcs súlya most már nem nyomasztó teher volt, hanem a megváltás záloga, ahogy a kulcslyuk felé emelkedett.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- erdofolt
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.