A bársonyágy mintája

Mirella léptei alig nesztek az ezüstös mohán, mely puha szőnyegként terült el a fokokon. A kékes derengés éppen csak annyi fényt adott, hogy lássák a következő lépcsőfokot, de a mélység továbbra is titok maradt. Bandi köhögni próbált, de a hang elnyelődött, mint egy kő a mocsárban, a fojtogató csend még mindig ott volt. Csak Borda nehézkes lépteinek tompa puffanása hallatszott néha, ahogy a súlya megtörte a némaságot. Az idős asszony szorosabban markolta a fekete kutya bundáját, aki most már nem morgott, csak figyelmesen szimatolt előre, mintha láthatatlan ösvényt követne.
Mirella előremutató, magabiztos mozdulata megnyugtatta őket. „Mintha felhőn járnánk,” suttogta, hangja melegebben csengett, mint az előző, fémekkel teli helyiségben. A falak mentén sima, hideg kő húzódott, időnként finoman kidolgozott mélyedésekkel, melyek mintha valaha valamilyen fém lapot tartottak volna. A réziránytű a kezében hűvös volt, de a benne rejlő erő érezhetően rezonált a helyszín energiájával, mintha a mélyben valami hívta volna.
Ahogy lejjebb és lejjebb értek, a kékes fény intenzívebbé vált, de nem vakító, inkább invitáló volt, mintha maga a lépcsősor hívta volna őket. A falakon egyre sűrűbben tűntek fel a mintázatok. Először csak halvány, homályos foltoknak tűntek, aztán tisztán kivehetővé vált egy bonyolult, spirál alakú bársonyágy minta. Mintha finom szálakból szőtték volna, és beleolvadt volna a kőbe, ismerősnek tűnt, mégis idegen volt, senki sem tudta hová tenni.
„Nézzék csak!” Bandi ujja remegve mutatott az egyik ilyen mintára, ami pont egy pihenőnél, egy kis sziklapad fölött húzódott. A bársonyos rajzolat szinte élt, pulzált a kékes fényben. Mirella közelebb hajolt, és egyre inkább meggyőződött róla, hogy több ez, mint egyszerű díszítés. Talán útmutató volt, egy újabb réteg a titokzatos ösvényen, mely a mélybe vezette őket. A minta mintha a réziránytű középpontjának egy elmosódott lenyomata lett volna, s a pulzáló fény mintha arra invitálta volna őket, hogy kövessék. A csend még mindig a fülükben zúgott, de most már tele volt várakozással, nem félelemmel.