XXIV/6. A viaszpecsét nyomása — Hivatali bejegyzés

A szigorúan titkos iktatókönyv felett automatizált pecsétnyomó kar lendült meg. A nehéz sárgaréz fej nem mérlegelte a nyitott lapon heverő szarvanyag tárgy természetét; a hivatali ügyrend szerint a csúszdán érkező minden elem bejegyzésnek minősült. A gép mély dörrenéssel sújtott le, s Henderson gombja egyetlen precíz mozdulattal belpréselődött a vörös viaszpecsét közepébe, végérvényesen iktatószámmá alakítva a tárgyat.
Eközben a vasalódekk gőzprésének fedele sziszegve ereszkedett a kazánfűtő kötényére. A száraz forróság helyét nedves, sűrű gőzfelhő vette át, amely alatt a finom felület szerkezete végleg meglágyult. Az antikvárius gombja beletapadt a durva vászon szövésébe, felvéve a munkaruha formáját és kopottságát. A gépi minőségellenőrzés nem jelzett hibát: a darab megfelelően átvette az előírt állami patinát.
A regisztrációs ívet feldolgozó kishivatalnok éppen kávéért nyúlt, amikor a pecsétnyomó alól kicsúszott a vörös viaszos dokumentum. Szórakozottan pillantott a kiemelkedő domborműre, majd gondolkodás nélkül rányomta az „Azonnal továbbítandó” bélyegzőt.
A vasalódekk futószalagja megmozdult, és a frissen préselt kötényt egy egyenruha-szállító kosárba ejtette. A kosár alján egy apró, elfeledett rézkapocs halkan megzzent a guruló kerekek ritmusára.