X/6. A szellőzővájat — Korommentesítési protokoll

A vevő egyáltalán nem jött zavarba a sötétből felhallatszó fémes kaparászástól; sőt, elismerően bólintott. Meggyőződése volt, hogy az antikvárium mechanikus élményterápiája most lépett a második, interaktív szakaszába.
– Pompás akusztika! – kurantotta be a sötét nyílásba, majd elegánsan levette a zakóját, és gondosan félretette a pultra. – A hangeffektekért külön dicséret illeti a tervezőt. Gondolom, a koromkefe automatikusan közeledik.
A zárt ajtó mögött Mr. Henderson izzadó tenyérrel forgatta a leltárkönyv idevonatkozó oldalát, ahol piros tintával a következő állt: „A szellőzőrendszer automatikus tisztítókeféje 1888 óta nem volt elválasztva a központi fogaskerék-hajtástól. A járatba lépni tilos és életveszélyes.”
– Ne menjen közelebb! – kiáltotta Henderson a réz beszélőtölcsérbe, de a hangja a gőzmaradványoktól recsegve, torzan jutott el a vevőtérbe.
– Értettem, Henderson úr! – kiáltott vissza a vásárló, miközben elszántan feltűrte az ingujját. – „Ne tétovázzak, lépjek közelebb!” Kifejezetten értékelem az ilyen haladó szintű kihívásokat!
Azzal a férfi négykézlábra ereszkedett, és a kapott tollseprűt maga előtt tolva elindult a szűk, koromfedte bádogcsőben. A leltáróra ekkor hangosat kattant, s a kijelzőjén a felirat átváltott: „Karbantartó behatolás érzékelve. Súrlódási egyenleg: folyamatban.”
Henderson megdermedt a hátsó szobában. A szellőzőmélyből halk, egyenletes ketyegés indult meg.