X/4. A tollseprű átvétele — Éjszakai beosztás

A keménykalapos úr elégedetten hallgatta a bejárati ajtó nehéz reteszének kattanását. Megpaskolta a mellényét, amelyről ugyan hiányzott a tömör arany óralánc, de szilárd meggyőződése volt, hogy a záróra a VIP-ügyfeleknek járó, zavartalan magánmeghallgatás kezdetét jelzi. Úgy vélte, a zálogházak világában a teljes elszigeteltség a maximális diszkréció elengedhetetlen feltétele.
A pult alól ekkor halk fogaskerék-zörgéssel egy hosszú nyelű tollseprű és egy fakötésű, vasalt szélű leltárkönyv emelkedett ki. A legfelső ív precíz, gépelt betűkkel hirdette: „Segédleltározói Munkakör – I. Osztályú Portalanítási és Katalogizálási Feladatok”.
– Lenyűgöző! – suttogta a vevő lelkesen, miközben elvette a szerszámot. – Egy interaktív hűségpróba! A patinás ritkaságok becsléséhez elengedhetetlen a fizikai alázat és a gyakorlati szakértelem.
A zárt tölgyfa ajtó mögött Mr. Henderson a fali kémlelőnyíláson át fojtott sóhajjal törölte meg izzadt homlokát. A leltározó szerkezet nem csupán átvette a bolt feletti irányítást, de azonnal beosztottat is biztosított számára a műszak lebonyolításához. Henderson közelebb lépett a réz beszélőtölcsérhez, s igyekezett minél hivatalosabb, szigorúbb hangszínt megütni:
– Munkatárs! A harmadik polcsor alatti porréteg elszámolási hiánynak minősül. Kérem, azonnal kezdje meg a portalanítást!
A vevő büszkén kihúzta magát, s lelkesen munkához látott. Ám amint a tollseprű elé érte az első antik rézóra tokját, a padló alatti szellőzőrácsokból fojtogató, száraz gőzsugár csapott fel.