Az Ellenőr Dilemmája — A Protokoll Elveszett Nyomában

Az Ellenőr döbbenten állt. Kezében még szorongatta a mérőszalagot, abszurd relikviát, miközben egy antikvárius épp önjáró, poggyászt vontató lövedékké alakult. A procedúra szent könyve, a kézikönyv, zsebében lapult, teljességgel használhatatlan egy „Délnyugati Parancs” esetében, amit egy vonakodó ember hajtott végre.
A fémreszelék fanyar szaga erősödött, maró füsttel keveredve. A távoli sötétből a morajlás rezonáns lüktetéssé vált, ami a levegőben is érezhető volt. Olyan hang, ami nehéz, rosszul karbantartott gépekre utalt, vagy ahogy az elméje vonakodva beismerte, valami sokkal inkább organikusra. Előhúzta jegyzettömbjét, de a tollja megállt. Melyik kategóriába esett egy „éhes, felébredő fenevad”?
Gyorsan átfutotta a mélyraktár térképét. A délnyugati folyosó a Delta szektorba vezetett, hivatalosan „Osztályozatlan, Nehéz Gépelemek Túlkészleteként” nyilvántartva. Nem hivatalosan, pletykák keringtek egy „alagsori anomáliáról” és „időszakos energiaingadozásokról”. Protokoll nem létezett leltárt „fogyasztó” anomália kivizsgálására. De kötelessége világos volt: ha egy egység távozik, célját és az érkezés körülményeit naplózni kell.
Egy fémes sóhajjal az Ellenőr elindult. Nem üldözőbe venni, hanem a tények tisztázásáért. A dübörgés egyre közelebb hívta. A folyosó falán, egy rozsdás csővezeték mellett, egy apró, piros lámpa pislogott, ritmikusan, mint egy szívverés.