99/2. A gőzölgő üzenet — A hőtani félreértés

A gőzben kavargó fémbetűk egyértelmű, bár meglehetősen szokatlan szót formáztak: ÜZEMMELEG.
– Nyilvánvaló szemfényvesztés – törölte meg a szemüvegét az Antikvárius, és magabiztosan a mennyezet felé bökött. – A felső szomszéd kávémérője használt már hasonló optikai vetítést a forgalom élénkítésére. Apró tükrök és a felszálló meleg levegő fénytörése. Semmi több, csupán egy elavult reklámtrükk.
Mr. Henderson azonban kevéssé hitt a reklámokban, különösen azokban nem, amelyek friss teát szervíroztak egy tölgyfa faliórából. Óvatosan megemelte a finom porceláncsészét. A sárgaréz tálca azonnal visszahúzódott, s az óra ajtaja csattanva bezárult. A mutatók oda-vissza ugrálása hirtelen megszűnt, s a mechanikus kattogás áthúzódott a padlódeszkák alá.
– Ha ez csupán illúzió – jegyezte meg Henderson, miközben a sötét folyadékot tanulmányozta –, akkor a kávémérő meglehetősen nagyvonalú az ingyenes kóstolókkal.
Belekortyolt az italba. A folyadéknak nem teára, hanem halványan bergamottal ízesített, finom műszerészolajra emlékeztető íze volt. Abban a pillanatban, ahogy a csésze kiürült, a szoba túlsó sarkában álló iratszekrény fiókja magától kicsúszott, és halk sziszegéssel újabb adag gőzölgő folyadékot kezdett adagolni a padlóra.