71/2. A páncélozott szekrény — Előírt beosztás

A páncélszekrény réséből gőz szisszent elő, s a kerek nyílásból egy finoman polírozott, réz fogaskerekekkel felszerelt sín gördült ki egészen a folyosó közepéig. Az új tisztviselő – a frissen megszerzett 0002-es koronggal a hajtókáján – érdeklődve lépett közelebb. Hivatali kötelességének érezte, hogy a felnyílt tárolót haladéktalanul jegyzékbe vegye.
– Rendkívül szellemes elrendezés – mormolta maga elé a fiatalember, miközben előkészítette a tintatartót és a lúdtollat. – Úgy tűnik, a raktári automatizáció még a munkaeszközök kiosztását is magára vállalja.
A sín végén álló állványon egyetlen, precízen kalibrált bőrkötésű főkönyv feküdt, mellette pedig egy apró, rézből öntött sorszámozó bélyegző pihent. Mr. Henderson mozdulatlanul, filckorongos adagolóként állt a 4-C szektor sötétjében, miközben szeme sarkaiból követte a fiatalember magabiztos mozdulatait. A gépezet mélyén, valahol a rejtett gőzvezetékek hálózatában halk, hűtőgél-illatú kattanás jelzése futott végig.
A tisztviselő a nyitott főkönyv fölé hajolt, hogy elolvassa a fedélre rótt, aranyozott feliratot. Az írás szerint a 6-os szektor páncélozott szekrénye nem a leltározási papírokat őrizte, hanem az előző műszakvezető fennmaradó személyes tárgyait és feladatait. A lap tetején egyetlen rubrikát hagytak üresen: az új állomásvezető nevét.
A fiatalember elégedett mosollyal emelte fel a bélyegzőt, hogy érvényesítse a saját átvételi elismervényét. A fém bélyegző azonban nem tintába merült, hanem a páncélszekrény mélyéből kinyúló gőzhajtású csipesz finom mechanikával a csuklójára zárult.