Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
393/1. A napi protokoll — Az élő kiállítás reggele
A halk szisszenést követően a rekesz ajtaja lassan, olajozottan tárult fel. Szenes úr, akinek szíve már nem reménykedett, csupán a düh és a groteszk kíváncsiság furcsa elegyével dobogott, belesandított a mélybe. Nem arany, nem ékszer, még csak nem is egy ritka könyv várta. Egy halom, frissen vasalt, hófehér ing hevert odabent, precízen hajtogatva, mindegyik gallérján apró hímzéssel: egy stilizált „PG” monogram díszelgett, mellette egy számsor: 393/1. Mintha egy múzeumi darab leltári száma lenne.
Alatta, egy vékony, bőrbe kötött füzet feküdt, melynek fedelén ugyanez a szám díszelgett. Szenes úr, akinek ujjai reszkettek a felgyülemlett méregtől, mégis kivette. A lapok illatosak voltak, mintha frissen nyomtatták volna őket. Az első oldalon, elegánsan nyomtatva, ez állt: „A Prémium Gyűjtő – Napi Protokoll és Kiállítási Útmutató”. Alatta apró betűvel: „393/1. fejezet: Reggeli rutinja és az Első Megjelenés”.
A humor száraz volt, mint egy rég elfeledett perköltség-számla. „Reggeli rutin?” – morogta, miközben a rendszer egy apró, higiénikus, ezüst tálcát tolt elő, rajta egy gőzölgő zabkásával és egy kis üveg narancslével. Ezt mégis kinek mutatják be? A gondolat, hogy minden mozdulata, minden tápláléka egy koreográfia része, egyszerre volt nevetséges és gyomorforgató.
A protokoll szerint, mielőtt bármi máshoz látna, az ingekből kellett választania. Egy gombnyomásra a vitrin belsejéből egy láthatatlan, hangtalan kar emelt ki egyet a frissen vasalt ingek közül, és pontosan Szenes úr elé helyezte. A lánc rántott rajta egyet, mintha az óra is sürgetné a „művészeti” tevékenységet.
Mégis, volt valami abszurd elegancia ebben az egészben. Egy élő, kiállított darab, akit a legapróbb részletekig gondoznak. Szenes úr arcán a düh lassan fanyar mosollyá torzult. Kár, hogy a nézők nincsenek itt, gondolta. Vagy talán mégis?
A füzet következő oldala egy rövid, de annál pontosabb leírást ígért a „Megjelenési elvárásokról”. Egy apró, polírozott acéltükör lassan emelkedett fel a rekesz aljából.
Alatta, egy vékony, bőrbe kötött füzet feküdt, melynek fedelén ugyanez a szám díszelgett. Szenes úr, akinek ujjai reszkettek a felgyülemlett méregtől, mégis kivette. A lapok illatosak voltak, mintha frissen nyomtatták volna őket. Az első oldalon, elegánsan nyomtatva, ez állt: „A Prémium Gyűjtő – Napi Protokoll és Kiállítási Útmutató”. Alatta apró betűvel: „393/1. fejezet: Reggeli rutinja és az Első Megjelenés”.
A humor száraz volt, mint egy rég elfeledett perköltség-számla. „Reggeli rutin?” – morogta, miközben a rendszer egy apró, higiénikus, ezüst tálcát tolt elő, rajta egy gőzölgő zabkásával és egy kis üveg narancslével. Ezt mégis kinek mutatják be? A gondolat, hogy minden mozdulata, minden tápláléka egy koreográfia része, egyszerre volt nevetséges és gyomorforgató.
A protokoll szerint, mielőtt bármi máshoz látna, az ingekből kellett választania. Egy gombnyomásra a vitrin belsejéből egy láthatatlan, hangtalan kar emelt ki egyet a frissen vasalt ingek közül, és pontosan Szenes úr elé helyezte. A lánc rántott rajta egyet, mintha az óra is sürgetné a „művészeti” tevékenységet.
Mégis, volt valami abszurd elegancia ebben az egészben. Egy élő, kiállított darab, akit a legapróbb részletekig gondoznak. Szenes úr arcán a düh lassan fanyar mosollyá torzult. Kár, hogy a nézők nincsenek itt, gondolta. Vagy talán mégis?
A füzet következő oldala egy rövid, de annál pontosabb leírást ígért a „Megjelenési elvárásokról”. Egy apró, polírozott acéltükör lassan emelkedett fel a rekesz aljából.
Ebben a részben
Szereplők
- szenes-ur
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- szenes-ur
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.