Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
392/9. Az ezüst lánc – A ketyegő kényszer
Az ezüst lánc, vékony és hűvös tapintású, Szenes úr ujjai között kígyózott. Nem volt rajta semmiféle medál vagy jellegzetes függő; csupán egy apró, elegáns kampó az egyik végén, és egy egyszerű karika a másikon. „Hát persze,” morogta inkább magának, mint bárkinek, aki hallotta volna. „Egy lánc. Mint valami hiányzó láncszem, ami majd bekapcsolódik a nagy egészbe. Vagy inkább egy póráz, csak ezt még nem tudom, ki fogja…” A gondolatot elnyelte a vitrin halk zúgása, ami a rendszer állandó, fülhallgatóval is áthallatszó munkájára utalt.
Miközben Szenes úr éppen azon lamentált, hogy vajon miért lett a „Prémium Gyűjtő” státusza egyet jelentő az elegáns cirkuszi jelmezek felhalmozásával, az üvegfal mögötti mechanizmus ismét életre kelt. Egy másik rekesz, ezúttal a jobb oldalon, suttogó szisszenéssel nyílt fel. A benne rejtőző tárgy nem bársonyban érkezett, hanem egyenesen a polc mélyéről emelkedett fel, mintha egy láthatatlan kéz kínálná.
Ez a darab egy apró, ezüst színű zsebóra volt, melynek fedelén stilizált „PG” monogram díszelgett, a „Prémium Gyűjtő” rövidítéseként. A lánc végén lévő kampó mintha csak ide készült volna, ahogy Szenes úr kezébe vette a ketyegő eleganciát. Az óra hideg féme paradox módon melegséget sugárzott a tenyerébe, míg a lánc a zsebóra rögzítésére várt. Szenes úr szemében felvillant valami, amit már-már reménynek nevezett, de inkább a helyzet abszurditásán való keserű mosoly volt az. „Óra. De vajon az én időm szerint jár, vagy a rendszer fogja diktálni a tempót?” – elmélkedett, miközben ujjaival végigsimította a monogramot.
Az óra diszkrét ketyegése valahogy hangosabbnak tűnt a vitrin csendjében, mintha minden egyes másodperc egy újabb parancsot hordozna. A rendszer nem elégedett meg azzal, hogy öltöztette, most már az idejét is igyekezett beosztani. Hirtelen egy halk, de határozott koppanás hallatszott az üvegfal felől, majd a zsebóra felületén egy parányi, vörös fény villant fel egy pillanatra, mintha egy láthatatlan kronográf elindult volna. A „Prémium Gyűjtő” kollekciója egyre teljesebbé vált, de a szabadulás ígérete egyre távolabbinak tűnt.
A vitrin halk zúgása most egy mélyebb, szaggatott dörejbe váltott át, mintha a mélyben valami nehéz mozdult volna el. Szenes úr ösztönösen az üvegfalhoz nyomta fülét, hogy megfejtse a hang forrását, de csak a saját szívverését hallotta.
Miközben Szenes úr éppen azon lamentált, hogy vajon miért lett a „Prémium Gyűjtő” státusza egyet jelentő az elegáns cirkuszi jelmezek felhalmozásával, az üvegfal mögötti mechanizmus ismét életre kelt. Egy másik rekesz, ezúttal a jobb oldalon, suttogó szisszenéssel nyílt fel. A benne rejtőző tárgy nem bársonyban érkezett, hanem egyenesen a polc mélyéről emelkedett fel, mintha egy láthatatlan kéz kínálná.
Ez a darab egy apró, ezüst színű zsebóra volt, melynek fedelén stilizált „PG” monogram díszelgett, a „Prémium Gyűjtő” rövidítéseként. A lánc végén lévő kampó mintha csak ide készült volna, ahogy Szenes úr kezébe vette a ketyegő eleganciát. Az óra hideg féme paradox módon melegséget sugárzott a tenyerébe, míg a lánc a zsebóra rögzítésére várt. Szenes úr szemében felvillant valami, amit már-már reménynek nevezett, de inkább a helyzet abszurditásán való keserű mosoly volt az. „Óra. De vajon az én időm szerint jár, vagy a rendszer fogja diktálni a tempót?” – elmélkedett, miközben ujjaival végigsimította a monogramot.
Az óra diszkrét ketyegése valahogy hangosabbnak tűnt a vitrin csendjében, mintha minden egyes másodperc egy újabb parancsot hordozna. A rendszer nem elégedett meg azzal, hogy öltöztette, most már az idejét is igyekezett beosztani. Hirtelen egy halk, de határozott koppanás hallatszott az üvegfal felől, majd a zsebóra felületén egy parányi, vörös fény villant fel egy pillanatra, mintha egy láthatatlan kronográf elindult volna. A „Prémium Gyűjtő” kollekciója egyre teljesebbé vált, de a szabadulás ígérete egyre távolabbinak tűnt.
A vitrin halk zúgása most egy mélyebb, szaggatott dörejbe váltott át, mintha a mélyben valami nehéz mozdult volna el. Szenes úr ösztönösen az üvegfalhoz nyomta fülét, hogy megfejtse a hang forrását, de csak a saját szívverését hallotta.
Ebben a részben
Szereplők
- szenes-ur
Helyszín
- fo-helyszin
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.