Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

390/1. A magányos csomag — Az elhamarkodott átvétel

A kiürült csarnok csendjét csupán a szellőzővezetékből alászivárgó, langyos zellergőz törte meg. A lepecsételt szállítóláda már régen eltűnt a csúszda sötétjében, amikor a szomszédos átmeneti aktatár elhúzható rézajtaján egy alacsony, félretaposott sarkú cipőt viselő tisztviselő lépett be. Szenes úr pontosan kilenc óra tizennégy percre volt beosztva a padlólemez tisztaságának ellenőrzésére.
A betonon heverő, viaszos vászonba tekert csomag láttán nem jött zavarba. Számára a világ kizárólag két kategóriából állt: a helyükön lévő tárgyakból és az azonnali iktatásra váró akadályokból. A zsebéből finom, megszokott mozdulattal előhalászott egy sárgaréz csipeszt, majd óvatosan megpöckölte a lila tintacseppet, amely még mindig meglepően folyékonyan csillogott a csomag sarokpántján.
– Beérkező küldemény, külső címzés nélkül – mormolta a magánál hordott szürke jegyzetfüzetbe, miközben a csomag meglepően melegnek bizonyult. A viaszos rétegek mélyéről halk, ütemes szuszogás hallatszott, mintha egy apró, mechanikus szerkezet próbálna levegőhöz jutni a pántok szorításában.
Szenes úr nem firtatta a jelenséget. Tapasztalt hivatalnokként pontosan tudta, hogy a gyanúsan hangzó küldemények általában csak akkor jelentenek valódi problémát, ha a munkaidő lejárta után próbálják meg felnyitni őket. Ezért komótosan a guruló faasztalra emelte a csomagot, és elindult vele a folyosón, hogy elvégezze a szabályzatban előírt alapvető bevételezést.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • az-ellenor
  • csomagoloseged

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.