Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

389/6. A becsomagolt fülke — A végleges iktatás

A kémlelőcsőből éles, kékes fénysugár vetült az űrlap átitatott felületére. A fóliánsok gördülése hirtelen alábbhagyott, s a négy fal komótos, de megállíthatatlan lendülettel préselődött egymás felé. Az ellenőr, aki addig kétségbeesetten próbálta megállítani a visszafelé ketyegő stopperórát, csak ekkor döbbent rá, hogy a padló rézprofiljai nem rögzítik, hanem összehajtják a helyiséget.
– Ez nem építészeti módosítás – préselte ki magából a csomagolósegéd, miközben a levesestartály peremébe kapaszkodott. – Ez egy automatikus hajtogatási ciklus.
A zellerillatú gőzben a szellőzőből aláhulló pecsételőfej nem az űrlapra, hanem közvetlenül az ellenőr keményített gallérjára csapott le, bíborvörös tintával nyomva rá a feliratot: „ELLENŐRZÖTT TARTALOM – LEZÁRVA”. A falak záródó résein át láthatóvá vált, hogy a helyiség külső burkolata valójában pántolt fenyődeszkákból áll. A szektor nem átépült, hanem önmagát alakította át egy szabványos méretű szállítóládává.
A rézveretes kémlelőcső utolsó kattanással visszahúzódott, s a vasrács helyén vastag gőzsugár kíséretében egy fedél gördült a helyére, végleg kizárva a külvilág fényeit. Odakint sziszegve indultak be a hidraulikus horgok, s a láda zökkenve megindult a mélyraktár felé vezető csúszdán.
A kiürült csarnok padlóján csupán egyetlen apró, viaszos vászonba tekert csomag maradt, melynek sarkából magányos, lila tintacsepp hullott a betonra.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • az-ellenor
  • csomagoloseged

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.