388/3. A gőzölgő rézbiléta — A félrevezető bizonylat

Az antikvárius óvatosan, két ujjal emelte fel a pulton forró rézbilétát. A csomagolósegéd reflexszerűen a szikéje mögé bújt, de a várt robbanás vagy gőzkiszabadulás elmaradt. A fémcsík finom gravírozásán csupán egy szigorúan szabályos, hivatalos bejegyzés állt: „Beérkezési illeték leróva. A tétel iktatása folyamatban.”
– Látja? – lélegzett fel az antikvárius, és próbált visszanyerni valamit megtépázott tekintélyéből. – Mondtam én. Csupán egy önműködő, rugós bizonylatnyomtató. A Központi Irattár nem küld veszélyes szerkezeteket a hátsó ajtón.
A csomagolósegéd lassan leeresztette a szikét, de tekintete a vastag viaszpapírra szegeződött. A csomag nem nyugodott meg. A bélyegzés után a halk ketyegést egy mély, tompa kattanás váltotta fel, mint amikor egy nehéz fogaskerék akad be a helyére.
– De uram – suttogta a segéd, remegő mutatóujjal a biléta alsó peremére mutatva –, a bárca alján van egy második sor is.
Az antikvárius közelebb hajolt. A rézfelületre a belső hősugárzás épp abban a pillanatban égette rá az újabb mondatot: „Megsemmisítési ciklus elindítva. Kérjük, tartózkodjon a szellőzőjárat közvetlen közelében.”
A szobában hirtelen felzúgott a fal mögött húzódó rézcső.