386/4. A rézkarok szorítása — A mechanikus illesztés

A kigurult rézbiléta egyenesen az ellenőr élére vasalt nadrágszárának ütközött. A férfi megszokott gépies mozdulattal hajolt le érte, és fémcsipeszével a fény felé tartotta. Szemében szokatlan, sötét riadalom villant meg, ám a hangja mégis szárazon pattogott.
– Gyári szériaszám: 402-B. Párhuzamos csatlakozási felület visszaigazolva – mondta, és a réz tolómércét könyörtelenül az új vevő reszkető vállához szorította.
A fém szinte belevágott a kabát szövetébe. A vevő elfehéredve próbált elhúzódni, de a bokáját szorító sárgaréz pánt engedetlenül tartotta.
– Várjon! Én csupán egy könyvet akartam venni! – dadogta szaggatottan, miközben a tekintete a csomagolósegéd ketyegő belső szerkezetére tévedt.
Az antikvárius a pult mögé lapulva, szétnyílt szájjal kapkodta a levegőt.
– A szabályzat törvény! – sziszegte az ellenőr, bár a homlokán apró, hideg izzadságcseppek jelentek meg.
A csomagolósegéd nyitott mellkasából két vékony, csikorgó rézkar nyúlt ki, és finoman, de ellentmondást nem tűrően rámozdult a vevő könyökére. Az ellenőr ekkor előhúzott a zsebéből egy apró rögzítőcsavart, majd a vevő kalapgombjához illesztette.
A szoba sarkában veszteglő utazóláda fedele ekkor tompa, fémes kattanással kinyílt egy ujjnyira, s a résből sűrű, fekete füst kezdett szivárogni.