386/1. A szürke kabátos ellenőr — A leszerelési igazolás

A nehéz utazóláda sárgaréz csatja száraz pattanással engedett ki a kirakat sötét sarkában. A fedél lassan felemelkedett, de a porlepte homályból nem vészjósló szerkezet bontakozott ki, hanem egy ápolt, szürke kabátos úriember bújt elő. Úgy porolta le a kárpitozott kabátujjára tapadt fűrészport, mintha csupán egy elsőosztályú kupéból lépett volna ki a peronra.
Az antikvárius megtorpant a nyugta körmölésében, de meg sem lepődött. A szürke kabátos férfi a legkisebb zavar nélkül előhúzott a mellényzsebéből egy apró, ezüst szélű jegyzettömböt, és egyetlen precíz pipát tett a legfelső sor mellé.
– A 385-ös típusú bemutatódarab eladása már folyamatban van – jegyezte meg az antikvárius halkan, az üveg mögött várakozó zöld kalapos vevő felé intve.
– Tisztában vagyok vele – felelte a férfi hűvös, kimért hangon. – Nem vásárolni jöttem. A Nyugdíjazott Kirakati Automaták Ellenőrző Hivatalától érkeztem. A feladatom csupán annyi, hogy a szállítás előtt kiállítsam a csomagolósegéd hivatalos leszerelési igazolását.
Ezzel benyúlt a láda bársonyos belsejébe, ahonnan egy rézcsengőt és egy felcsavart selyemszalagot húzott elő. A kirakatban ülő csomagolósegéd mellkasi lencséje halk zümmögéssel követte a férfi minden mozdulatát, ahogy az a csengőt az üveghez közeli állványra helyezte.
Az utca felől a zöld kalapos vevő türelmetlenül kopogtatott a sétapálcájával a kirakat üvegén. A láda mélyén azonban egy újabb sárgaréz csat kattant halkan.