385/4. A gőzölgő gumicső — A folyamatos tápanyagellátás

A cső finoman a csomagolósegéd zárt ajkához illeszkedett, majd apró, cuppanó hang kíséretében vákuumot képezett. A férfi tétovázott, ám a mechanizmus nem hagyott helyet az ellenállásnak: a rugalmas vezetékből sűrű, langyos, pörkölt malátaillatú folyadék áramlott a szájába. A kényelmetlen dőlésszög ellenére az ital meglepően jólesett, és azonnal eloszlatta a gerincében bujkáló feszültséget.
A gép oldalából kiugró újabb papírcsík nyomban tisztázta a helyzetet. A nyomtatott szöveg szerint a táplálkozási szünetek kiküszöbölése tizenkét százalékkal növeli a munkafegyelmet, míg a hidraulikusan adagolt koffeinvegyület garantálja a szemgolyók optimális rezgésszámát. A segéd engedelmesen nyelt egyet, hiszen a szabályzat logikája kikezdhetetlennek tűnt.
Miután a gumicső sziszegve visszahúzódott a réznyílásba, az asztal lapjából egy apró, sárgarézből formált álltámasz emelkedett ki. Mielőtt a férfi elfordíthatta volna a fejét, a bevonatos villa gyengéden, de határozottan rögzítette az állkapcsát, pontosan kilencvenfokos szögbe állítva a tekintetét a szállítószalag közepe felé.
A szalag ekkor éles csikordulással megindult. Nem lebélyegzendő doboz érkezett rajta, hanem egy egyedi sorszámmal ellátott, nehéz gőzszelep, amelynek rézkarimáján apró, vörös jelzőfény kezdett ritmikusan villogni.