385/3. A zöld filckorong — Az ergonómiai stabilitás

A sárgaréz keretes lencse halk kattanással fókuszált a csomagolósegéd remegő térdére. Egy pillanatra hideg fénysugár pásztázta végig a nadrágja szárát, majd a nyílásból egy miniatűr, mechanikus csipesz nyúlt ki. Nem okozott sérülést; csupán egy apró, zöld filckorongot tűzött a térdhajlatába.
A gépből azonnal újabb papírcsík türemkedett ki. A leirat ezúttal arról tájékoztatta a mozdulatlanságra kárhoztatott tisztviselőt, hogy a statikus alsótest-rögzítés a modern logisztika legújabb vívmánya. A szöveg kiemelte: a székhez bilincselt dolgozók átlagosan negyven százalékkal kevesebb hibát vétenek, mivel elmeállapotukat nem terheli meg a helyváltoztatás hiábavaló illúziója.
A segéd megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ha a szerkezet gondoskodik a munkahelyi stabilitásról, akkor a karját szorító acélpánt nem büntetés volt, hanem prémium kategóriás ergonómiai támogatás.
Ekkor azonban az íróasztal lapja halk nyikorgással megdőlt öt fokkal előre. A szállítószalag görgői hátrafelé kezdtek forogni, míg a szék alatti hidraulikus dugattyú lassan emelni kezdte az ülőkét. A segéd próbálta egyenesben tartani a törzsét, de az asztalhoz bilincselt karja miatt csúszni kezdett a megdöntött felületen.
Az asztal szélén lévő réznyílásból egy vékony, gőzölgő gumicső emelkedett ki, egyenesen a szája magasságáig.