385/1. Az üres íróasztal — A feladatköri átruházás

A fülkében elcsendesedett a hidraulika. A csomagolósegéd egyedül maradt a simára egyenesedett padlón, és meglepett nyugalommal simította le a munkáskötényét. Az asztalon heverő, tintával fröcskölt jegyzőkönyv még nedves volt, de a bürokrácia kerekei nem állhattak meg egyetlen ellenőr eltűnése miatt sem.
A mennyezeti nyílás mellett elhelyezett sárgaréz cső hirtelen sziszegő hangot adott ki, és egy apró, csillogó kapszula hullott a műanyag tálcára. A segéd óvatosan lecsavarta a kupakot, és kihúzta belőle a hajtogatott papírlapot. A hivatalos értesítés rövid volt és határozott: az előző felülvizsgáló automatikus átsorolása miatt a 385-ös szektor ellenőrzési feladatai visszavonhatatlanul a jelenlévő legközelebbi személyzetre szálltak át.
A csomagolósegéd lassan kihúzta az asztal mögötti nehéz, bőrkapcsos széket, amely még őrizte a korábbi hivatalnok formáját, és helyet foglalt benne. Kihúzta a felső fiókot, ahonnan előkerült egy még használatlan gumipecsét és egy rézfoglalatos golyóstoll. Első döntéseként gondosan megigazította a falon függő leltári szabályzatot, majd a szállítószalagra pillantott, ahol már döcögött is az első újabb láda.
Mielőtt azonban az első pecsétet rányomhatta volna a kartonra, az asztal lapjából halk kattanással egy újabb rézkorong emelkedett ki, pont a jobb könyöke alatt. A folyosó végén álló zöld kalapos óra egyet ütött, s a padló alól halk, gyanús fogaskerék-kattogás indult el.