384/4. A selejtezési mechanizmus — Az automatizált átsorolás

A fogazott emelőszerkezet fémes csikorgással ereszkedett alá a sötét folyosó mennyezetéről. A csomagolósegéd ijedten visszahúzta a kezét a nedves viaszos papírról, míg az ellenőr elégedett igazította meg az ingujját, készen állva arra, hogy érvényesítse a selejtezési jegyzőkönyvet.
A nehéz fémkarok azonban ahelyett, hogy a megdőlt asztalon pihenő ládára csaptak volna le, határozott lendülettel az ellenőr két vállára kulcsolódtak. A fémkarom végén lévő automatikus bélyegző egyetlen hangos szisszenéssel piros viaszpecsétet nyomott a hivatalnok keményített gallérjára.
– Rendszerhiba! Téves iktatási határozat! – kiáltotta az ellenőr, miközben a szerkezet felemelte cipőjét a ferde padlóról.
– A szabályzat pontosan leírja, uram – jegyezte meg a csomagolósegéd, miközben elolvasta a gallérra égetett feliratot: 384-es szektor elavult ellenőrzési egysége, végleges átsorolásra. – A rézkorong megnyomásával Ön igazolta a fülke létszámfeletti státuszát.
A mennyezeti nyílás sziszegve magába szippantotta a tiltakozó ellenőrt, majd a vastag fémlemez csapódva zárult vissza. A csarnok padlója azonnal kiegyenesedett, az asztal vízszintesbe billent, a tintasugár pedig elapadt. A fülkében beálló csendben csak a folyosó végén álló zöld kalapos óra ütemes ketyegése hallatszott.