383/4. A feszülő drót — A rezgő racionalizáció

A csomagolósegéd, kissé ráncolt szemöldökkel, ami inkább mély intellektuális elmélyülésre, mintsem egyszerű zavarodottságra utalt, közelebb hajolt, hogy szemügyre vegye a különös jelenséget. Egy rézdrót, alig vastagabb egy pók fonalánál, valóban láthatatlan feszültség alatt állt, szorosan feszülve a pult masszív fa lábához. Óvatosan megkocogtatta egy kérges ujjával. Halvány, szinte észrevehetetlen zümmögéssel vibrált, mint egy apró, elégedetlen méh, amely a fa belsejébe ragadt, de legalábbis eléggé megdöbbentette ahhoz, hogy ne merjen sokáig tapogatózni.
„Érdekes,” motyogta magának, a „régi épület, régi csövek” elméletét most egy „régi épület, régi huzalok, biztosan valami elmozdult a falban” kiegészítéssel tuningolva. Kétségtelenül, a pult alatti zúgás és a feszülő drót egy apró, mechanikai rezonancia eredménye, amit a súlyos fadoboz elhelyezése váltott ki. Semmi több. A műhely mindig is tele volt ilyen apró, bosszantó akusztikus jelenségekkel, melyek a gondatlan építőmérnökök és az idő vasfogának örök harcáról tanúskodtak.
A csomagolósegéd már-már büszke volt arra, hogy minden fura hangra tudott egy logikus, még ha kissé erőltetett, magyarázatot adni, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a racionalitás talaján maradjon egy amúgy is furcsa munkahelyen. A logikus magyarázatok ugyanis – amint azt jól tudta – sokkal nyugtatóbbak voltak, mint a megmagyarázhatatlan.
Ahogy felegyenesedett, tekintete a falra esett, ahol a vakolat már régóta a gravitáció törvényeinek hódolt be. Egy apró repedés, amely korábban jelentéktelennek tűnt, most mintha kissé megnyúlt volna, egy hajszálvékony vonalként húzódva felfelé, közvetlenül afelett, ahol a drót a pultba fúródott. A csomagolósegéd szeme sarkából épp csak látta, hogy a repedésből egy hajszálvékony, szürkés porréteg pattog le, éppen csak annyi, hogy a porcicák megőrizzék népességüket. Egy apró, rézszínű porszem, mely az elmozduló vakolatból származott, éppen a frissen lezárt doboz szélére hullott, mint egy figyelmeztető jel, amit senki sem tudott értelmezni, főleg nem a csomagolósegéd. Bár ő még csak annyit fogott fel, hogy valakinek sürgősen le kellene portalanítania azt a sarkot.